Békességgel, nyugalommal vonuljanak! – csitítgatták egymást 1956 októberében az emberek. Bágyogszováton is érezték a változások szelét, de nagyobb attrocitás nélkül vonultak fel a helyiek, miközben folyamatosan figyelték az országos híradásokat. Az akkori eseményekről két szemtanú mesélt televíziónknak.
Takács Vilmos nagy tömegre emlékszik, arra, hogy sűrűn gyülekeztek az emberek és mindenki a forradalomról beszélt.
– Gazdálkodó voltam, ezért tettük a dolgunkat a határban – kezdte a történetet. – Amikor kezdett forrongani a hangulat, gyülekeztünk a templomnál, ahol elénekeltük a magyar Himnuszt. Fegyelmezetten haladtunk a falu végéig, miközben vallási énekeket daloltunk. Időközben odaértek a szovátiak, akikkel ismét elénekeltük a Himnuszt. Szinte mindenki beállt a menetbe, ott volt a falu apraja-nagyja, csak az idősebbek maradtak otthon – mondta a település bágyogi részén élő szemtanú. Aki megtehette, csak a Szabad Európa Rádiót hallgatta, mert a többi adó elkendőzte a valóságot.
A forradalom után több embert is megvertek a faluban, arra is emlékszik, hogy kik voltak, de nem akarta néven nevezni a győri és kapuvári bántalmazókat. Bármilyen közösségi rendezvényt tartottak a településen, mindig meghúzódott a terem egyik sarkában a „megfigyelő”, aki üdítőitalt kortyolgatva mustrálta az italozó helyieket, és hallgatta, hogy mit énekelnek a mámoros hangulatú, mulatozó emberek.
Bágyogszováton nem vonultak át idegen harci alakulatok, csak néhány pufajkást láttak lézengeni.
– Én jártam Nagy Imre sírjánál Budapesten, nem messze a helytől pedig azoknak az orosz katonáknak emeltek kopjafákat, akik a magyar forradalom mellett szálltak harcba.
Szabó István is pontosan visszaidézte az októberi napokat. Reggel nagy zavargásra ébredt, és mindenhonnan a rádió bömbölését hallotta. Először besétált a faluba, majd elment a kocsmáig, hol egyre többen csoportosultak, majd onnan a társaság a templom fele vette az irányt. A leventék kitűzték zászlaikat az első padokra, a többiek pedig összeszedték a többi jelképet, a nemzeti színű, valamint a nagy fehér gárdista lobogót, és úgy vonultak a községháza elé. Egyikük az ablaknál elszavalta a Talpra magyar című verset, ezt követően pedig megválasztották a forradalmi elnököket. A szováti településrész lakói Bágyognak vették az irányt.
A helyiek néhány nap múlva széthordták a téeszben lévő holmikat és állatokat. Akinek amije volt, vitte haza, de nem tartott sokáig ez az állapot, mert november elején megkezdődtek az összeírások. Szigorúan megszabták, hogy hány jószág maradhatott az egyes portákon, a többi ment vissza a közösbe, ugyanígy a szekér, fogas, eke és egyéb szerszám. A nagygazdák többet kaptak az összefogdosott állatokért és eszközökért, míg a szegények épp hogy borravalónyi kárpótlásban részesültek.
Szabó István is úgy tudja, hogy sok embert helyben hagytak, de a testi fenyítás konkrét okait már nem tudják elmondani, mert szinte valamennyien sírhelyeiken nyugszanak.
„1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt” – részlet Fazakas Zoltán Márton premontrei apát ünnepi beszédéből, mely az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából hangzott el a csornai Soproni úti emlékműnél.
A diákokkal és a felnőtt dolgozókkal együtt idén ősszel közel ezren kezdték meg a tanulmányaikat, illetve a munkát a kapuvári Páli Szent Vince Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvodában.
Nincs miért izgulni az elsősöknek, hiszen 2023 szeptemberétől a széchenyisek nagy családjához, összetartó közösséghez tartoznak valamennyien.
A Kapuvár Térségi Általános Iskolában a 2023/2024-es tanévtől számos változás lépett életbe: több ismeretlen arc, új pedagógusok, az azonos korosztályba tartozó gyerekek helycseréje miatt pedig sokuknak szokni kell az új környezetet.
Vendégjárás címmel tartott táncos-zenés délutánt a csornai Pánlika Táncegyüttes. Immár öt éve annak, hogy a pánlikások – a közönség nem kis örömére – vendég fellépőket hívnak Csornára, hogy közösen búcsúztassák a nyarat.
Egyik legősibb ünnepünk, a keresztény magyar állam alapításának alkalmából tartottak megemlékezést a Csornai Premontrei Rendház dísztermében.