Bemutató a néprajzi magángyűjteményből

Dr. Zólyomi Gergely Valériának nagyon jólesik, hogy bemutathatta kollekcióját a csornai Arany János-iskola kiállítótermében. Szülőfalujától, Madéfalvától jó harminc kilométerre lévő településen élő, természetes környezetében tanulmányozhatta a csángó asszonyok hímzőmunkáját, akik kalákában varrták a férjhez menés előtt álló leányoknak a szebbnél szebb dolgokat. A tárlatot bemutató hölgy három leánytestvérét az édesanya tanítgatta a hímzés tudományára, akinek hat gyermeke mellett is jutott ideje a ház csinosítására. A családtagok harminc évvel ezelőtt léphették át először a határt, hogy meglátogassák a  Baranya megyében élő, és tizenhárom esztendeje nem látott testvérüket.
A Csornán élő dr. Zólyomi Gergely Valériát olyan szinten érdekelte az erdélyi és a csángó díszítőkultúra, hogy szinte mániákusan belevetette magát a régi dolgok gyűjtésébe. Így tett szert a muzeális értékű tárgyakra, és  keresgélés közben az értéktelennek tűnő rongydarabokat is felújította. Az idős hölgy látása azóta sokat romlott, ezért a szálán varrott kézimunkának ritkán áll neki, inkább csak az előrajzolt  szőtteseket díszíti.
Mivel a mesélő édesapja a vasúton dolgozott, fiatalabb korában körbeutazta a népi hagyományokról nevezetes helyeket, így megismerte a kalotaszegi, a mezőkövesdi és a buzsáki díszítőtechnikát. Pekingbe sem repülővel ment, hanem vonattal és távol-keleti útján meglepetéssel tapasztalta, hogy a kínai minták sok mindenben megegyeznek a csángóval. A kelet-ázsiai országot szinte teljes egészében bejáró hölgy a szláv nyelvvel könnyedén boldogult, és mindenütt barátságos emberekkel találkozott. Szinte elképedt, amikor meglátta azt a képet, melyen egy libákat őrző tizenéves kislányt ábrázoltak, akinek a ruháján egy az egyben visszaköszönt a csángó minta.
Dr. Zólyomi Gergely Valéria idővel leszármazottainak is átadhatja az értékes gyűjteményt, de a kiállításon sokkal több embernek mutathatta be a  népművészetet, mely Lechner Aranka – a kiállításnak helyet adó intézmény vezetője – szerint arra tanít bennünket, hogy sokkal erősebben összetartozunk, mint ahogy azt eddig tudtuk és hirdettük