Digitális oktatás a csornai néptánciskolában

A táncos lépéseket később is be lehet pótolni, de a közösségi lét hiánya sokkal nyomasztóbb – vallja Lengyel Ágnes. A néptáncpedagógusok, intézményvezetők ezért sokkal fontosabbnak tartják, hogy a kapcsolattartás és a közösségi lét kerüljön előtérbe ezekben a nehéz időkben.

A rendkívüli járványhelyzet miatt március 16-ától tantermen kívüli digitális munkarend lépett életbe, ami érinti a Timaffy László Alapfokú Néptánciskolát, valamint a civil szervezetként működő Pántlika Táncegyüttest is. A koronavírus terjedése miatt a kormány számos intézkedést hozott, többek közt az oktatásban is. Az intézkedés nem rendkívüli szünetet jelent, hanem az oktatás módjának megváltoztatását. A táncosok óralátogatás céljából nem léphetnek be az iskolába, ezért online módon juttatják el a tananyagot a diákoknak és a táncosoknak – mondta el érdeklődésünkre Lengyel Ágnes. Elsőre furcsán hangzik: néptáncoktatás digitális eszközökkel. Az igazgató megjegyzésként hozzáfűzte: mivel ez csoportos oktatási forma, ki kellett találni a megfelelő módszereket.
– Rengeteg ötlet látott napvilágot az elmúlt napokban, hiszen a néptáncpedagógusok és néptánccal foglalkozó szakemberek nagyon kreatívak, és szerencsére gyorsak, nyitottak, segítőkészek voltak. Különböző csoportok osztották meg javaslataikat az oktatás folyamatos működésének biztosítása érdekében – fogalmazott a néptáncoktató.
Hogyan vészeljük át ezt a helyzetet? A legegyszerűbbnek tűnt a facebook használata, mert olyan internetes felület, ahol a legtöbb táncos elérhető. Ezenkívül gyors kapcsolattartást tesz lehetővé, amelynek segítségével hamar célba ér az információ. A néptáncosok körében eddig is működtek a különféle zárt csoportok, melyeken belül jutnak hozzá az őket érdeklő információkhoz.

Lengyel Ágnes a Rábaközi Televízió műsorában ismertette azokat a digitális módszereket, melyeket néhány nap alatt dolgoztak ki kollégáival.
Korábban is megosztották egymással azokat a filmeket, amelyeken egy-egy új produkció látható. Annak alapján, hogy a felvételek épp melyik korcsoportot érintik, kicsik és nagyok egyaránt tanulhatnak a táncteremben rögzített koreográfiákból. A zárt csoportokban megosztott videókat később is vissza lehet nézni, ami jó lehetőséget kínál az ismétlésre.

A pedagógusok nem minden helyzetben szeretik kitenni magukat a „kirakatba”, ami érhető, hiszen az iskolában a gyerekek a „főszereplők”. A mostani rendkívüli helyzet sok mindent megváltoztat, ezért hogy életszerűbb legyen a távoktatás, a néptánctanárok saját magukról készítenek videót, melyen bemutatják az egyes lépéseket, vagy megszólítják a tanítványokat, hogy pótolják valamennyire a személyes találkozásokat.
– Körbejártam az üres néptánciskolát, és kb. háromperces kisfilmet készítettem a táncosoknak és szüleiknek. Elmondtam nekik, hogy mennyire hiányoznak, milyen rossz az üresség, hiszen a mi iskolánknak épp a zsivaj és a népzene a lényege – mesélte Lengyel Ágnes. A feltöltött videóra sokan reagáltak, ezért az igazgatónak újabb ötlete támadt: Ne szomorkodjunk, nosztalgiázzunk mottó kíséretében osztotta meg a csoportoknak azt a 2009-es dvd-t, amelyen az akkori pántlikás fiúk az „Őrület” című koreográfiát mutattak be. A hatás nem maradt el, mert a fiatalok a nap végére kicsit jobb kedvre derültek.
Természetesen meg lehet fordítani a videós üzenetküldést, ezért a pedagógus a táncosoktól is elvárja a kisfilmeket. A feladat a következő: a táncteremben már korábban megismert két-három perces zenei alapra improvizáljanak néhány tánclépést. Ugyanígy hatásos módszer, ha visszanézik korábbi fellépéseiket, melyből utólag is lehet tanulni.
Lengyel Ágnes az évek, évtizedek alatt rengeteg fényképet készített a gyerekek mindennapjairól, a nyilvános szereplésekről és a közös szórakozásokról. Ezek a fotók ma különösen jó szolgálatot tesznek, hiszen felidézik az együtt megélt kellemes emlékeket és erősítik az összetartozás érzését.
Korábban is bevett gyakorlat volt, hogy az egyes táncanyagok befejezése után a kisebbek kitöltötték a játékos teszteket és ugyanígy rendelkezésre állnak az ún. népi színezők. A táncpedagógus a hátralévő félév során szeretné felhasználni a nagymesterek olyan örök műveit, mesés táncjátékait, melyek alapján írott, illetve rajzos feladatokat oldanának meg a gyerekek.
A nagyobbak komolyabb munkára számíthatnak: feltáncolt folyamatokat kell elsajátítaniuk, majd a tanulás végeztével feltölthetik saját csoportjuknak.
Lengyel Ágnes számít a szülők segítségére, mert különösen a kisebb gyerekek igénylik a felnőttek támogatását, a tanulók pedig kövessék figyelemmel a zárt csoportokban való üzenetváltásokat. Közösen kell tenni azért, hogy megmaradjon a pántlikások legendás közössége, hogy évek múlva is meghatározó legyen az a táncos érték, amelyet együtt hoztak létre. Az igazgató alig várja, hogy a járvány után néptáncos bulival köszönthesse minden tanítványát.