Élenjárók a tanulásban és a közösségi munkában

A “Cum Deo Pro Scola Rakocziana” Alapítvány a beérkezett pályázatok alapján dönti el, hogy melyik diák érdemes az iskola legnagyobb rangot jelentő díjára. Váradi Ágnes azon túl, hogy mindig szorgalmasan készült az órákra, rendszeresen eljárt a tanulmányi versenyekre. A nyolc év alatt végig kitűnően teljesítő tanuló nem lepődött meg nagyon, amikor megtudta, hogy az övé a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Közoktatási Központ legmagasabb elismerése. Az osztálytársak Ágnest aktív szervezőként ismerték meg, aki részt vett a zeneiskola munkájában, s az utolsó évben elvállalta a diákönkormányzati titkári feladatokat is. A korábbi években szintén olyan diákokat jutalmaztak meg a díjjal, akik még tovább növelték az elismerés rangját, ezért a volt rákóczis nagy megtiszteltetésnek érzi nyolc esztendeig végzett lelkiismeretes munkájának ilyetén való méltatását.
A csornai Rákócziban meglepetésként hatott, hogy a korábbi évekkel ellentétben, idén még egy diák megkapta a magas elismerést. Varga Levente annak tudatában pályázott a Rákóczi-díjra, hogy korábban nővére is megkapta a rangos elismerést. A fiú szüleitől minden támogatást megkapott a nyolc év során, és rendszeresen részt vett az osztály programjain, ezenkívül első óta focizik a CSSE-ben. Levente nem vette észre, hogy tanulótársai negatívan viszonyultak volna sorozatos igyekezetéhez, hanem inkább melléálltak.
A Széchenyi István Körzeti Általános Iskolában szintén a közösségi munka és a tanulmányi eredmény határozza meg, hogy a nyolcadikasok közül ki érdemes a Széchenyi-díjra. Az elsőtől kezdve kitűnően tanuló Bognár Ildikó szerényen úgy nyilatkozott saját teljesítményéről, hogy meg tudta csinálni a rá bízott feladatokat. A tanulmányi versenyek aktív résztvevője népi táncra, kézilabdára és gitárórákra is eljárt. A volt nyolcadikas nem ért egyet azokkal a diáktársaival, akik szerint felesleges dolog a tanulás, mert szerinte az tud jobban érvényesülni az életben, aki kellőképpen felkészül a kihívásokra.