Élete összeforrt az önkéntességgel

Tálos Kálmánnak nem kevés tapasztalat van a háta mögött, hiszen több mint ötven évet töltött a farádi önkéntes tűzoltók csapatában, s húsz esztendeje irányította is a munkájukat. A hetvenéves nyugdíjas most érezte elérkezettnek  az időt arra, hogy leköszönjön a vezetői tisztségről. Kameránk előtt összefoglalta az elmúlt fél évszázad történéseit.
Az ötvenes évek végén az akkori vezetőség a tizenéves korosztályt vette célba, így ő is belépett a csapatba. Szerinte abban az időben nehezebb volt bekerülni, mert jobban megválogatták a társaságot. Az újonnan csatlakozott fiatalok a rutinos „rókák” mellett létrehozták az ifjúsági csapatot, akik közül mára csak négyen maradtak. Tálos Kálmánt 1963-ban besorozták, majd leszerelése után újrakezdte tűzoltói ténykedését. A tűzoltók felszerelése meglehetősen egyszerű volt, mert csak kocsifecskendőt használtak, de a versenyeken mégis sokszor jól szerepeltek. Számtalan  megyei díjat szereztek, sőt 1964-ben a lányok országos megmérettetésen is részt vehettek. Riportalanyunk 1972-ben parancsnokhelyettes lett, és rábízták a szertár és a pénztár gondozását is. Utóbbi beosztásáról hamarosan lemondott, mert sajnos, a rosszindulatú rágalmazások akkoriban is „divatosak” voltak: az egyik falubeli elterjesztette, hogy lánya lakodalmát „kölcsönpénzből” finanszírozta. Az önkéntes emelt fővel folytatta tovább megbízatásait, és 1993-ban kinevezték parancsnoknak. A belügyminiszter 2003-ban dísztőrrel ismerte el tevékenységét, a megyei tűzoltóságtól díszbárdot, az országos szövetségtől pedig Széchenyi Ödön-emlékplakettet kapott. A farádi önkéntesek az évtizedek során szlovák kollégáikkal partneri viszonyt alakítottak ki, s felajánlották nekik a zsupkocsit, mert közben a falu polgármestere  Ifa vízszállító tehergépkocsival lepte meg a tűzoltóparancsnokot. Innentől kezdve több vonuláson is részt vettek: legutóbb Vitnyéd és Szil környékén segítettek a hóban rekedteknek, Farádon pedig a belvíz okozta károk elhárításában működtek közre. Tálos Kálmán nyílt bokatörése miatt több alkalommal sem tudta elkísérni csapatát. Úgy gondolta, hogy nem rendjén való, hogy a nyáj elmegy, a juhász meg marad, ezért inkább átadta a fiataloknak a stafétabotot, de az iskolások felkészítését a továbbiakban is vállalni fogja.