Esterházy Antal családjának fordulatos története

Az Esterházy család történetében nemcsak a nemesi rangok, hanem az állampolgárságok is változtak az idők során. A fertődi kastélyban élő Esterházy Antal korábban könyvéről, legutóbb pedig őseiről és 1944 decemberében hősi halált halt édesapjáról mesélt.

Majdnem minden államnak meg van a saját törvénye, mely a nemesi címek használatát szabályozza. Magyarországon nem jegyzik be hivatalosan a nemesi rangot jelölő előneveket. Törvény mondja ki az örökletes címek használatának tilalmát, de érdemes áttekinteni a történelem során kialakult hierarchiát: a királyi családot követték a hercegek, majd a grófok és a bárók, s a sort zárták a nemesi lovagok. Az uralkodónak joga volt magasabb rangra emeli egyes személyeket. A 16. században az esterházyak eredetileg mind grófok voltak. A változás Bécs felszabadításakor következett be. Esterházy Pál (1635-1713) 20 ezer fős magyar csapatával Bécs védelméért küzdött. Mivel ő állította hadba a legtöbb magyar katonát, a császár szolgálataiért birodalmi hercegi rangot adományozott. Ettől kezdve az Esterházy família grófi és hercegi ágra szakadt .

A televíziónknak nyilatkozó Esterházy Antal 2004 óta él a fertődi Esterházy-kastélyban. Ő a család 13. hercegi tagja, és a protokoll szerint II. Antal néven tartják nyilván személyét. A kastélyt „pompakedvelő” I. Miklós építtette, akinek legidősebb fia kapta az I. Antal nevet. „Fényes” Miklós unokája, II. Miklós főleg nagyszabású műgyűjtő tevékenységéről vált ismertté, szenvedélye azonban komolyan veszélyeztette a családi vagyont. A herceg annyi műkincset vásárolt, hogy halála után eladósodott az Esterházy-birtok. A família 65 éven keresztül fizette vissza a mérhetetlen adósságot. Esterházy Antal televíziónknak elmondta, hogy 1898-ban nagyszülei fizették ki a tartozás utolsó hányadát. Utána jött a két világháború, mely viszont vitt mindent.
– Szüleim eredetileg is magyar állampolgárok voltak. Mivel Ausztriában születtem, osztrák állampolgárként anyakönyveztek. Náluk nem engedélyezett a második állampolgárság, ezért amikor visszakaptam a magyart, az osztrákot megszüntették. Ausztriában a törvények 1938 óta tiltják a hercegi megszólítást, olyannyira, hogy még büntetés is kiszabható emiatt. Magyarországon elismerik a Belgiumban bejegyzett jogokat és kötelezettségeket, így kettős állampolgár vagyok: magyar és belga.
Édesapám hősi halált halt 1944. december végén. Miután félárva lettem, édesanyám letelepedett Ausztriában, majd Belgiumban. Ő rögtön megkapta a belga állampolgárságot. Mivel Belgium államformája királyság, náluk jogom van a hercegi címet is viselni. Belgiumban született gyerekeim automatikusan megkapták a hercegi címet. Fiam Németországban él, ahol – a háború utáni megegyezés szerint – a nemesi címeket csak a családnévhez lehet kötni. A háború előtt Németországban herceg Esterházy Antalnak hívtak volna, de most Antal herceg Esterházy vagyok náluk. Mulatságos helyzet, mert megtartották ugyan a nemesi címet, de mégsem lehet száz százalékban használni.

A herceg édesapja honvéd altiszt volt, akit a magyar páncélos hadosztállyal küldtek a Don-kanyarhoz. A magyarországi visszavonulást átvészelte, de hazafele jövet Sárisápon, a Budai hegyekben elesett. Épp leszerelték, és már indult volna haza, amikor beleszaladt a frontba. Fia, Esterházy Antal akkor 8 éves volt, aki a családfőt izgatottan várt karácsonyra, vagyis a születésnapjára. A család csak jóval később tudta meg, hogy mi történt valójában. Anyai nagyapja, valamint édesanyja régi levelezéseiből kiderült, hogy hónapokig abban bíztak, csak elakadt valahol, ezzel szemben akkor már fél éve halott volt.
– Édesapám nagyon jól ismerte Almásy Lászlót, ezért gyakran találkozott vele télen a svájci síeléskor, vagy a nyári vadászatokon, illetve egyéb családi összejöveteleken. Egyszer furcsa gondolatuk támadt: Egy héten át szakad a hó a svájci hegyekben, annyira, hogy még síelni sem lehetett. A két barát elhatározta, hogy Afrikába indul a sivatagba, ahol viszont hét ágra süt a nap. Rövid idő alatt megszervezték az utazást. Ausztriában használt kocsit vásároltak, amit Velencében tettek hajóra, és átszállíttatták Egyiptomba, mert Kairóból Kartúmba akartak autózni. Az első olyan jármű lett volna, amely ezen a szakaszon vág át a sivatagon, ezért nagy híre ment egész Egyiptomban. Még a király is meghívta a magyar arisztokratákat, hogy meséljenek merész terveikről. Végül olyan sok helyre hívták őket, hogy elszaladt a tél, így a nyár legmelegebb időszakában haladtak át a Nubiai sivatagon. Jellemző Esterházy Antal édesapjának fegyelmezettségére, hogy még a legnagyobb forróságban is megőrizte eleganciáját: fehér ingujjban és csokornyakkendőben szelte át a sivatagot. Esterházy Antal több száz fényképet őriz édesapja sivatagi kalandjairól.
Az elbeszélésből kitűnik, hogy imádta az autókat a herceg édesapja, aki 1926 és 1929 között Bugattival versenyzett. A Mercedes nehézkes, nagy kocsi, ezért Zichy Tivadarral az országúton vezette haza Franciaországban beszerzett, újdonsült járművét. Az autót átfestették a magyar trikolór színeire, de sajnos a háború alatt darabjaira szedték és nyoma veszett. Legközelebb akkor bukkant csak elő, amikor megvásárolta egy svéd úriember, aki miután rájött, hogy kié volt a jármű, a magyar Hungaroringen ment vele egy kört, hogy megmutassa a nagyközönségnek.
További érdekes történetek olvashatóak az „Esterházy Antal, Önarc-kép” című könyvet fellapozva, mely megkapó, őszinte vallomás az Esterházy család hercegi ágának örömökkel és néha nehézségekkel teli mindennapjairól.