Esterházy Antal, Önarc–kép

„A könnyed hangvételű fejezetek – többnyire csak kronológiailag kapcsolódó gazdag képanyaggal kiegészítve – Esterházy Antalt, a magánembert hivatottak bemutatni” – többek közt az idézett gondolatokkal ajánlja a szerkesztő az Esterházy Antal, Önarc–kép című kötetet az olvasók figyelmébe.

– Úgy adódott, hogy a padláson találtunk egy ládát, mely tele volt a herceg gyermekkori fotóival, és a szüleit ábrázoló képekkel. Kár lett volna veszi hagyni ezeket az anyagokat. Találtunk egy újságírót, aki megszerkesztette a kiadványt úgy, hogy könnyű, olvasmányos történet kerekedett ki belőle. Szerintem elég jól sikerült a könyv – mesélte televíziónknak Esterházy Svetlana, aki a herceg társát, barátját és szerelmét testesíti meg egy személyben. – Úgy gondoltam, hogy korábban nagyon sok színes történet jelent meg az Esterházy családról, de inkább csak a 16-18. századból, így hiányosnak éreztem a herceg gyermekkoráról, szüleiről és nagyszüleiről eddig napvilágot látott információkat. Ekkor támadt az ötletem, hogy könyv formájában lehetne megismertetni ezt az időszakot, mert az emberek szeretnének többet megtudni az eszterháziak utolsó generációiról – tette hozzá a herceg felesége.
Az „Esterházy Antal, Önarc–kép” című kötet a herceg születésétől 2012-ig foglalja össze az eseményeket; az elején megemlítve a szülőket és a nagyszülőket. A fertődi kastély múzeumában beszerezhető, képekkel gazdagon illusztrált kiadvány három éve jelent meg 1500 példányban, mert nem a bevásárlóközpontok polcaira szánták Az Esterházy-kastély Apolló-termében rögzített televíziós riportunkban a könyv születéséről, valamint annak tartalmáról beszélgettünk a hercegi párral.
Esterházy Antal húsz éve él együtt feleségével, aki főiskolásként, a ’80-as években járt először a kastélyban. Mikor a leszármazottak iránt érdeklődőt, azt a téves információt kapta, hogy nem talál utódokat, mert kihalt a család. Tíz esztendő múlva, egy budapesti rendezvényen találkozott a véletlen folytán Esterházy Antallal, és kiderült, hogy ő bizony nagyon is élő leszármazottja a famíliának. Az Ukrajnából származó feleség ma már magyar állampolgár, és a kezdetektől fogva érdeklődött az Esterházy család története iránt, ezért a könyvhöz is ő gyűjtötte a legtöbb háttéranyagot.
– Elég sokat tudok, és gyakran foglalkozom a témával. Minden, ami a herceggel kapcsolatos, érdekel – mondta Svetlana. A herceg és párja különösen örül annak, hogy a magyar államot is behatóan foglalkoztatja az Esterházy család múltja és értékei.

A herceg járni és lovagolni szinte egyszerre tanult. Esterházy Antal nevetve hozzátette: Talán lovagolni még előbb. Egyke gyerek révén sok mindent megengedtek neki.
– Karácsonyra várták a születésem, de késtem, és szüleim a rokonokat látogatták Ausztriában, ezért ott születtem, és nem Budapesten. Iskoláimat Magyarországon kezdtem a piaristáknál, mert 12 éves koromig Ozorán laktunk, a Balatontól délre, édesapám birtokán – kezdte a személyes történetet Esterházy Antal. – A középiskolát Magyarországon kezdtem el, de 1947-ben menekülnünk kellett, így először Ausztriában, aztán Belgiumban, Franciaországban, majd a Egyesült Államokban éltünk. Tanulmányaimat Ausztriában és Belgiumban folytattam, s ott is érettségiztem. Ehhez meg kellett tanulnom a nyelveket, valamint hozzászokni a változó környezethez. A bolognai után Európa második legrégebbi, leuveni egyetemén tanultam, ekkoriban még állampolgárság nélküli menekültként. Édesanyám megkérdezte a belga belügyminisztériumot, hogy megkaphatnám-e az állampolgárságot. Mint kiderült, azért kaphattam meg olyan gyorsan (1987-ben), mert egy parlamenti képviselő elővette az 1870-ben kiállított belga függetlenségi nyilatkozatot. Ebben az állt, hogy Ausztria–Magyarország részéről II. Miklós fia, Esterházy Pál írta alá, vagyis a dédnagypapám.
A herceg a könyvben a külföldön töltött több mint négy évtizedéről is be akart számolni, ugyanis hosszú ideig nem térhetett vissza Magyarországra. – Nem az volt a szándékom, hogy a munkámról írjak, hanem hogy milyen személyes élmények értek engem külföldön – tette hozzá. – Az embereket és rokonaimat is inkább az érdekelte, hogy mit hoztam létre fiatal koromban. Viszonylag későn, ötven éves koromban nősültem, tehát független voltam és jól beszéltem az idegen nyelveket, ezért munkahelyemről – egy amerikai multinacionális cég képviselőjeként – engem küldtek a külföldi tárgyalásokra. A leányvállalat alapítása előtt nekem kellett tájékoztatni és betanítani az alkalmazottakat. Ha minden rendben volt, két-három év múlva indultam a legközelebbi célországba az újabb feladattal, a többit már a technikusok elvégezték helyettem. Húsz-huszonöt évig dolgoztam ezen a munkahelyen, és szakmám szerint mérnök-közgazdász vagyok.
Aki kíváncsi a diplomás, a nyugati világ szinte valamennyi nyelvén elboldoguló hercegi sarj – sokszor mesebeli fordulatokban bővelkedő – élettörténetére, keresse a kötetet hazánk egyik legszebb barokk épületegyüttesének múzeumában.