Farádi aratófesztivál

Aki megnézi a farádi nosztalgia aratást, el fog ámulnia látottakon. Szalai Zoltán polgármester szerint a fiatalok olyan szakértelemmel fognak hozzá a munkához, hogy  még az idősek is meglepődnek az eredményen.

A szervezők maradandó élményben részesítették a helyieket az idei nosztalgia aratás alkalmával, ráadásul idén a jó idő sem hagyta cserben a negyedik alkalommal megtartott Hanyi Nyár című rendezvényt. A hagyományőrző aratást még régebben kezdték, hisz tizennyolcadszor kerítettek erre alkalmat a faluban. A kezdeményezés Horváth Győző néprajzkutatótól ered, s egy ideje Balogh Gyula vette kézbe a dolgok irányítását. Szalai Zoltán szerint jó, ha a mai fiatalok is tudják, miként keresték eleink a mindennapi kenyeret, mert nehéz, fáradságos fizikai munkával tudták fenntartani magukat. A polgármester nagyra értékeli a fiatalok bátorságát, azt, hogy neki mernek gyürkőzni a kézi aratásnak. A korosabb helyieket pedig arra biztatta, hogy itt a lehetőség, adják át tudásukat a felsorakozott ifjabb nemzedéknek. Miután a jelenlévők torkukat leöblítették aratópálinkával, a kellő lendülethez már csak az elszántságot kellett összeszedniük. Az aratóknak nem rendeztek versenyt, de a főzőbrigádok megmérkőztek egymással, illetve megpróbálták meggyőzni a kóstolókat ízesebbnél ízesebb ételeikkel. Az önkormányzat mellett nagyon sokan támogatták a rendezvényt alapanyagok felajánlásával. Farád testvértelepüléséről, a szlovákiai Jányok községből is érkeztek kaszások, hogy részt vegyenek az aratáson.
A nyolcvankét éves Pál Imre, a farádi nosztalgia aratás legidősebb résztvevője 1946-ban fogott először kaszát a kezébe, de mióta a kézi munkát felváltották a gépek, csak a múltidézés kedvéért foglalatoskodik ezzel. Az aratóbrigádok menetrend szerint működtek, és mindenki tudta a dolgát. A kaszásból, a marokszedőből és a kötözőből álló hármas csoportok flottul együttműködtek, így hamarosan egymást érte a szépen kévékbe csomózott növényzet.  Ez a műveletsor kb. két hétig tartott, amely után lőcsös szekérrel behordták a házakhoz a gabonaszálakat. A cséplőgépek sorra járták a portákat, hogy bevégezzék a munkát, akiknek pedig kevesebb gabonájuk volt, azok a település kijelölt helyére szállították a kultúrnövényt, hogy összegyűjthessék a gabonaszemeket.