Farádról indult a pedagógiai tudományok doktora

– Nekem a családom mellett a munka volt az életem – mondta Kováts-Németh Mária, aki minden adódó lehetőséget megragadva látta el vezetői és tudományos feladatait, miközben sorra jelentek meg szakkönyvei, írásai. Az innovatív megoldások keresése mellett – itthoni és külföldi szaktekintélyek részvételével – szervezett konferenciákat hazánkban és a környező országokban.

Televíziós felvételünkön dr. Kováts-Németh Mária farádi származású kutató-professzorral Szákovicsné Bérczy Dóra Judit tanár, a Nyugat-magyarországi Egyetem Kitaibel Pál Környezettudományi Doktori Iskola hallgatója beszélgetett. 

Kováts-Németh Mária a Rábaköz szívének nevezte gyermekkorának helyszínét, Farádot, ahol szüleitől kötelességtudatról, felelősségről, valamint becsületről kapott életre szóló útmutatást. A Selye János Egyetem kutató-professzora szerencsésnek vallja magát, hiszen mindig kiváló tanárai voltak. A győri Kazinczy Ferenc Gimnáziumban a tudományok valamennyi ágával megismerkedett, és sokféle kiegészítő ismeretet szerzett. Érettségi után a Pécsi Tanárképző Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol magyar-orosz szakos tanárként végzett. 

Véleménye szerint mindig igényes emberek vették körül, így barátainak, ismerőseinek a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy folyamatosan képezzék magukat. Az 1970-es években több rábaközi fiatal tanár tanult tovább egyetemen, akik doktoráltak is, többek közt Kováts-Németh Mária bátyja, Németh Ferenc is.

– Hajnali négykor keltem, majd főztem, mikor édesanyám dolgozott. Szakfelügyelőként pedig busszal utaztam az adott iskolába, délután kettőre pedig már itthon is voltam. Bevásároltam, és tanultunk a gyerekekkel, akik ott játszottak körülöttem – mesélte a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, aki oktatástanból szerezte meg 1984-ben első doktoriját. 

Dr. Kováts-Németh Mária első könyve 1989-ben látott napvilágot, melyben a két világháború közötti oktatásügyet dolgozta fel. Kandidátusi disszertációját – summa cum laude minősítéssel – szintén ebben a témában védte meg 1990-ben. A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjában Rechnitzer János vezetése alatt nagy tapasztalatokat szerzett a terepi kutatásokban. 1991-ben elnyerte a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem docensi pályázatát. Az akkoriban megalakult Környezettudományi Tanszéken részt vett abban a kutatásban, mely arra kereste a választ: Miként jelenik meg a környezeti nevelés a felsőoktatási intézmények tankönyveiben? Tapasztalatait „A környezeti nevelés alapjai” című könyvében foglalta össze. A szakfelügyelői múlttal rendelkező szakembert 1992-ben kérte fel a125 éves Magyar Pedagógiai Társaság akkori főtitkára a Győr-Moson-Sopron Megyei Tagozat vezetésére. Burgenlandi és magyarországi kollégáival közös munkában jelent meg a Település - Iskola - Társadalom című kötetete, mely a történelmi Észak-nyugat Magyarország 1000 éves iskolatörténetét dolgozta fel. Ez a mű magyarságkutatásának első reprezentása.

1996-ban tudományos főigazgató-helyettesként kezdte munkáját a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán.  A környezeti nevelés - ami a másik kutatási területe - a természet szeretetén, az egészségnevelésen és a viselkedéskultúrán túl a pedagógia megújítását jelentette számára. Kocsis Mihállyal, a ravazdi erdészet igazgatójával hívták életre a megye első erdei iskoláját. Főigazgatói kinevezésének időszakában, 1998 és 2002 között élete egyik legszebb, ugyanakkor legnehezebb korszakát élte meg: elindított három új szakot, az Apáczai-napok mellett konferenciák tömkelegét szervezte, és különböző nemzetközi projektekben dolgozott. 

– Félreértés van ebben az országban, mert jobban szeretik a hízelgő embereket, mint a tevékenyeket. Nekem hízelgésre sosem maradt időm, de annyi boldogságot jelentett a munka, miközben másoknak örömet szerezhettem – fogalmazott a kutató, aki meghatározó szerepet kapott a győri Apáczai, valamint a Nyugat-magyarországi Egyetem integrációjában. A főigazgató asszony 2002-ben leköszönt a vezetői posztról, majd intézetizgatóként folytatta pályafutását.

Dr. Kováts-Németh Máriát a feladatok később is megtalálták: 2005-ben kidolgozta a Nyugat-magyarországi Egyetem Kitaibel Pál Környezettudományi Doktori Iskola Környezetpedagógiaprogramját. 2011-ben jelent meg „Az erdőpedagógiától a környezetpedagógiáig” című kötete, mely hiteles összefoglalója a szakterületnek. 

– A tudományterületek összefogása nélkül nem valósulhat meg a hatékony környezetvédelem. Egy nyelvet kell beszélni, ami azt jelenti, hogy közös értékekeinket ismernünk és vallanunk kell. A kultúra négy fő tényezője a tudomány, az erkölcs, a művészet és a hit – fogalmazott az egyetemi magántanár, hozzátéve: – Földi embernek elég az égi kegyelem. Sok mindent elértem és kaptam az égtől. Annyi okos, egyszerű, csodálatos emberrel találkozhattam, akik hitet adtak nekem. A Kárpát-medencének egyetlen csücske van, ahova még nem hívtak meg: ez Kárpátalja, de magánúton oda is el fogok jutni.