Fehértó régen olyan volt, mint egy nagy család

A gyermekkora óta Fehértón élő Nagy Emma Zsófia sosem elégedetlenkedett a rendezvények miatt, mert ismerve az önkormányzatok szűkös anyagi helyzetét, feleslegesnek tartja a sztárvendégekre kiadott százezreket.  Ettől függetlenül becsüli a művészeket, de szerinte többet ér, ha találkoznak egymással a családok és az ismerősök. A nyugdíjas tanítónőt ha kérik, bármikor hajlandó segíteni, még a templomban is ellátja a sekrestyési teendőket. “Emi néni, a mindenes”, gyakran csak így hívják, mert bekapcsolódik a szervezőmunkába, az ünnepi alkalmakkor köszöntőket mond, előkészíti a miséket, s ha kell, takarít és vasal, kéthetente pedig a markotabödögeik nyugdíjasklubját vezeti. Gyermekkorában nagyon várták a búcsúkat, és szívesen felültek a körhintára, mikor nagyobbacska lett, a nyári munkával szerzett pénzéből vásárolta az ünnepi ruhákat. A hat éve Fehértón élő Aradi Katalin nagyon jól érzi magát a természet közelében, s mielőtt a nemezelésre adta a fejét, több dolgot is kipróbált, például művészetterápiás foglalkozásokat vezetett Győrben a gyerekeknek. A falunapon színes gyapjúból készített ősi szkíta lovas öltözeteit mutatta be a közönségnek. Mivel a kézzel készített díszmű tárgyak iránt egyre kisebb az érdeklődés, Kovács Gábor lassan áttér a fegyverkészítésre. A fehértói ünnepre szablyákat, középkori kardokat és vívótőröket hozott magával.