Fotózásban az extrém dolgokat kedveli, környezetében pedig a természetességet

A 400 regisztrált fotós 5.500 képet küldött be a felhívásra. Molnár István három alkotásával az abszolút ranglista 28.helyén végzett, amelyért gratulálunk neki. A Fertő-Hanság Nemzeti Parkot reprezentáló sorozathoz 9 fénykép érkezett, melyből három az övé. A beledi fotós nemzetközi pályázaton korábban nagydíjat nyert Sziluett című  felvétele a március havi sorozat első díját kapta meg. A kép olyan körülmények között született, amikor a legtöbben már összecsomagolnák a felszerelésüket –mesélte a díjazott, akinek a fantáziája épp hogy ekkor indult be. A szembe fényben is szépen láthatóvá váltak a dámvadak, viszont csak a körvonalaik által, így tollrajzra emlékeztető, grafikaszerű kép született, melyen a nyiladék koromfeketén sötétlik.

A fotós jól előre berendezkedik az erdőben, hogy az állatok természetes módon viselkedjenek, amihez persze ismerni kell a vadak szokásait.
Az eredményes fényképezéshez az sem árt, ha jó barátságban van az erdészekkel és a vadászokkal, akik képesek elviselni a “betolakodót”. Ilyen módon cserkészte be azt a harminc méter távolságban lévő vaddisznót is, mely szintén az egyik díjazott képén látható. Molnár István szerint nemcsak alkonyatkor lehet látni az állatokat. – Fényes nappal, délután fél háromkor mint a szarvasmarhák úgy legeltek a szarvasok az erdő szélén, az úttól száz méterre. De van olyan, amikor sehogy sem jön össze a találkozás! A Nézeteltérés című fotó a hozzáértők szerint igazi unikum, mert van olyan, aki egy életen át járja az erdőt, de mégsem lát ehhez hasonlót: vaddisznó és dámvad viadala lett megörökítve, s nem is akárhogy! Újságok és szerkesztőségek próbálták megvásárolni a fényképet, de a szerző nem szeretné árucikké lealacsonyítani, ezért inkább felajánlotta ingyen.
Molnár István arról beszélt, hogy a jó fényképezés hosszas előkészítést igényel. Ki kell tapasztalni a vadak szokásait, és olyan helyre szórni az ételt, ahol azok gyakran megfordulnak. A fotóst barátai néha azzal heccelik, hogy már az autója hangjára és a vödör zörgésére reagálnak a célpontok, mert tudják, hogy utána eljön a finom falatok ideje. Az erdőlakók minden apró zajra felfigyelnek, ezért órákon keresztül kell mozdulatlanul és némán várakozni. Előfordul, hogy még semmit sem látni, de már a szajkók és a cinkék riasztása elárulja: érkezik a vad. Ettől kezdve már csak a fényképészen múlik az eredmény...

A beledi fotográfus alkotásaival azt üzeni, hogy a szép képek láttán jusson eszünkbe a természet féltése, mert van mit veszítenünk.
A fényképész nem először szerepelt médiánkban, de egyetlen alkalmat sem szalasztott el, mert mindig felhívta a figyelmet hazánk természeti értékeinek a védelmére, s ezen belül a Rábaköz csodálatos világára. Molnár Istvánnak a 28.helyezés nem a dicsőséget jelenti, hanem azokra az emberekre büszke, akikkel ilyen módon egy közösségbe került, mert számára a barátság mindennél fontosabb.