Futva ér oda a közel harminc kilométerre lévő munkahelyére

Átlagos héten az emberek többsége tömegközlekedési eszközzel vagy személyautóval indul el munkahelyére. Persze van aki kerékpárral vagy gyalogosan teszi meg ezt a távot, amennyiben nem kell más helységbe utaznia. Nagykutasi Gábor a szokásostól eltérő módon, futva érkezik, de a furcsaság csak ezután következik: 30 kilométerre van a munkahelye.

Interjúalanyunk először arról beszélt, hogy miként került a sport közelébe. Általános iskolában a birkózással kezdte, a középiskolában pedig úgy gondolta, megpróbálja a karatét. A japán küzdősportot elég sokáig űzte; először Győrben, később lakóhelyén, Kapuváron, a Csitei Béla-féle csoportban.

– Egészen 29 éves koromig karatéztam, amíg egy sérülés – térd keresztszalag szakadás – miatt muszáj volt abbahagyni. Sérülésem előtt részt vettem a sümegi Végvár Kupán, ami elég húzós verseny volt, de a nálunk sokkal felkészültebb emberek vitték el a pálmát. Azóta nem versenyeztem – mesélte Nagykutasi Gábor. Hozzátette: – Mostani hobbimmal sem a versenyzés a cél, nem teljesítményorientált sportoló vagyok. Mivel a térdsérülés miatt a forgó mozgást el kell felejtenem, maradt a kerékpározás és a futás, amelyek sokkal jobban koordinálható mozgásformák, és a térdemet is valamilyen szinten kímélik.

A kapuvári fiatalember mostanában a hosszútávfutásra koncentrál. Az edzéssel két legyet üt egycsapásra, mert jó kondiban tartja magát, és előbb-utóbb beér a munkahelyére is. Mivel Sopronkövesden dolgozik, legjobb esetben csak odafele 30 kilométeres távot tesz meg. Sokszor kerülővel oldja meg az útvonalat, mert a 85-ösön nem lehet gyalogosan közlekedni, ezért a Fertő-part mentén vagy a déli oldalon, Csapod irányába teszi meg az utat.
– Három műszakos munkarendben dolgozom. A kollégák irigylik az állóképességemet, hogy az éjszakai műszak után még van kedvem hazafutni. A legrövidebb szakasz 27 kilométer; annak 2,5 óra kell, ami azt jelenti, hajnali 3-kor indulok, hogy legyen időm zuhanyozni, reggelizni, aztán jöhet a munka. Az Autoliv műszerésze a varrógépektől kezdve a komolyabb berendezésekig sok mindent megjavít.
A nem mindennapi állóképességet magával a futással lehet elérni, de nyilván függ az étkezéstől és az életmódtól is. A sportoló kategorikusan kizárja az életéből a dohányzást és a kávéfogyasztást, ezenkívül odafigyel az étrendre.
– Az állóképességre meg azt tudom mondani, hogy tenni kell érte. Nem állítom, hogy fáradhatatlan vagyok az éjszakai műszak után, de egy kis akaraterő azért kell hozzá – hangsúlyozta elszántan a riportalany. Így folytatta: – Többször megcsináltam, hogy munka után elbuszoztam Kőszegre, ahonnét haza futtam Kapuvárra. Nem a műúton, mert az veszélyes; a földes utakon, szántóföldeken összesen 67 kilométer volt. Ennek azért kellett 6 óra, ugyanis az ekkora távolságot átlagosan 10 km/óra ütemben tudom teljesíteni. Nyilván vannak nálam gyorsabbak is, nem vagyok profi futó. Pihenő nélkül ekkora távolságot már nehéz megtenni, de a megállókat inkább frissítésnek nevezném: lényeges a folyadékpótlás és az energiabevitel. Amikor ilyen hosszú útra szánom rá magam, előtte a számítógépen megtervezem. Olyan falukon, olyan helyeken futok át, ahol nyomóskút és tovább nyitva tartó élelmiszerbolt van.
– Másodszor vettem részt a 24 órás burgenlandi extrém túrán a Fertő tó körül. Az út névleges távolsága 120 kilométer, amit kis kitérővel még növelni is lehet. Van aki megállás nélkül végig tudja futni ezt a távolságot; a legjobb idő 9 óra 42 perc lett a 120 km-en, egy osztrák fiatalember teljesítette. Iszonyú teljesítmény, amit az tud a leginkább értékelni, aki maga is végigment rajta. Nekem 19 órámba került. Az első 60 km-en folyamatosan futottam, és mivel az utóbbi túrán, a délutáni órákban elég meleg volt, egyszer átöltöztem. Családtag hozta utánam a száraz ruhát, átöltöztem, ettem egy kicsit, aztán gyerünk tovább!

Nagykutasi Gábor nyaranta inkább kerékpárra ül. Nyáron biciklizés, a hűvösebb időben pedig a futás a kedvenc hobbi. Néhány évvel ezelőtt nagy lazán letekert a Balatonra, megmártózott a vízben, aztán két keréken indult haza. A Balatonakali távot, vagyis az oda-vissza több mint 250 kilométert, fürdéssel, ebéddel, mindennel együtt 12 óra alatt teljesítette. Beszélgetőtársunk a biciklizés terén is említett egy extrém túrát: Sátorral, túrafelszereléssel a hátán, egy nap alatt ért haza Egerből, ami 324 kilométernyi utat jelentett neki.

Mindenki a saját határait tudja csak feszegetni. Mi viszi Nagykutasi Gábort ezekre az extrém teljesítményekre? Egyszerűen élvezi, ha egyetlen hátizsákkal, benne egy flakon vízzel, két almával és egy zsemlével, kint lehet a szabadban, és közel-távol 20-40 kilométeren belül nem lát lakott területet, de tudja hogy képes megcsinálni. Néhány dolgot nem lehet megmagyarázni, ezért spirituális jelentőségük van. Ilyen, ha az ember parányi létéhez képest meg tudja tenni, amit elhatározott.

Az extrém sportoló egyéni teljesítményt már nem tűz ki maga elé, de egyik álma, hogy családját is rá tudja venni egy hosszabb túrára. Fia 12, lánya pedig 9 éves. Felesége is biciklizik, fut, de természetesen nem ekkora távolságokat, ugyanakkor mindenféle mozgásra kapható az egész család.
– Aki kedvet érzett már eddig is a mozgásra, azt üzenem nekik, abba ne hagyja! Nem kell nagy dolgokra gondolni, mert egy testhezálló cipőben bárhova el lehet jutni, csak az egyén szabja a határokat.