Gombamód szaporodnak a beledi futók

Összetartó közösség a futóké, egymást inspirálva „fogyasztják” a kilométereket. Többen elmondták: amikor már a határaikat feszegetik és úgy érzik, hogy nincs tovább, még mindig jön valahonnan az energia és képesek folytatni. Talán ez a legszebb a futásban, hogy az ember legyőzhetetlennek érzi magát.

Mesterházi Attiláné és Némethné Soós Hajnalka egy évvel ezelőtt beszéltek szenvedélyükről a Rábaközi Televízióban. (”A jó példa ragadós: a beledi asszonyok önmaguknak bizonyítanak”)
Mesterházi Attiláné a távot azóta nem emelte, megmaradt a félmaraton. Tihanyban, Sárváron vett részt egy-egy versenyen, nemrég pedig a Fertő tavat kerülte meg a tizenkét fős csapat tagjaként, ahol tíz kilométert teljesített minden futó. A beledi asszony megszokott tempójának megfelelően kb. egy óra alatt ért célba. Mesterházi Attiláné időbeosztásától függően másnaponta, harmadnaponta tud időt szakítani hobbijára.
Riportalanyunknak hosszú évekig elképzelhetetlen lett volna, hogy munka után fáradtan rávegye magát a futásra, ma mégis ezt csinálja, mert természetes lett számára. – Felveszem a futóruhát, cipőt, aztán elindulok. Na eddig nem olyan hű de jó, majd túllendülök a nehezén és ha lefutom a távot, szellemileg, fizikailag teljesen kicserélődök. Kitisztul a fejem, végig gondolom a napot, utána pedig úgy érzem, hogy hegyeket tudnék megmozgatni – mondta. Mesterházi Attiláné mindenkinek ajánlja ezt a sportot.

Némethné Soós Hajnalka négy éve kötelezte el magát a futással. A tavalyi évhez képest pozitív fejlődésről számolt be. Tempója gyorsult, és teljesítette egy évvel ezelőtti álmát: Keszthelyen lefutotta az embert próbáló 42 kilométeres maratont, ráadásul 38 fokos melegben. A közeli településeken szervezett félmaratonokat sem hagyta ki, jövő tavasszal pedig szeretne ott lenni a Sárváron megrendezésre kerülő hatórás futáson. A maratont másodszor is szeretné teljesíteni Balatonfüreden, de inkább tavasszal, amikor még nincs akkora hőség, és rövidebb idő alatt akarja lefutni a távot.
Hajnalka nemrég csúcsidővel ért végig a magának kitűzött közel 21 kilométeres távon: kilométerenként átlagban 5 perc 38 másodpercet számolt. Persze mint a legtöbb dolgot az életben, ezt a teljesítményt sem adják ingyen, mert rengeteg gyakorlást igényel. Némethné Soós Hajnalka 40-50 kilométert fut hetente. A komolyabb távok előtt energiadúsabb étel fogyasztását javasolja, egyébként nincs különösebb tippje az étkezésre, csak törekedni kell az egészséges alapanyagok beszerzésére.

Hajnalka férjének, Németh Miklósnak szintén a futás a szenvedélye. Eleinte nem mérte, hogy mennyi időt vett igénybe egy-egy táv teljesítése, mert az volt a lényeg számára, hogy végigcsinálja. A beledi úriember 2013 végén kezdett sportolni. 2014 májusában már felállt a rajtszalag mögé: Mosonmagyaróváron teljesítette a Szigetköz Minimaratont, ami akkora ösztönzést adott neki, hogy novemberben lefutotta Sárváron a félmaratont.
A házaspár hétvégenként együtt indul a hosszú futásra, de a rövidebb távokat külön-külön szervezik, mert nem azonos a tempójuk. Németh Miklós szerint a futóknak nő a kitartása, ami az élet minden területén megmutatkozik. Egészségével eddig sem volt probléma, amira a futással csak rásegít. Célja, hogy a következő maratont még rövidebb idő alatt fejezze be.

Huszár Zoltán látva a Németh házaspárt, három évvel ezelőtt kedvet kapott a futásra. Zoltán Vica és Beled közt rója a köröket heti kétszer-háromszor, ami alkalmanként közel öt kilométert jelent, hétvégente pedig beledi öregfiúkkal focizik. A futó úgy vette észre, hogy mióta rendszeresen sportol, kevésbé fáradékony. Huszár Zoltán versenyekre nem készül, neki kizárólag kedvtelés a futás, amire szerinte csak akkor képes az ember, ha jól érzi magát közben. Néha találkozik Major Bélával is, aki több mint hetven évesen fut Beled utcáin.

Bognár Tibor 1996 óta Beledben él, a futást pedig három évvel ezelőtt kezdte. Túrázással indult, de hogy jobban fogyjanak a kilométerek, futással erősített rá. Később a nyugodtabb tempójú kirándulás elmaradt, mert egy az egyben felváltotta a futás, amit hetente kétszer-háromszor iktat be szabadidejébe. Általában öt-hat kilométerre vállalkozik, de a legnagyobb táv eddig tizenhárom kilométer volt. Tibor az egészségét szeretné minél tovább megőrizni, gondolva három gyermekére is, akik fitt apukát kapnak cserébe. Riportalanyunk szeretne szemtanúja lenni csemetéi felcseperedésének, de azt sem bánná, ha majdan unokáival is futhatna néhány kilométert. A beledi apuka egyelőre nem tervezi, hogy megdöntse saját csúcsát, megelégszik az eddig lefutott távolságokkal, mert ha azt kitartóan teljesíti, már sokat nyert az ügyön, hiszen hozzájárul jó egészségi állapotának megőrzéséhez,
– Örülök, hogy Beledben ennyien futnak, örülök annak, hogy nemcsak négyen-öten rójuk a város utcáit, hanem egyre többen. Mindig új arcokat látni. Épp tegnap beszéltem egy nyugdíjas korú hölggyel, ő újságolta el, hogy másfél-két hónapja kezdett futni, és az öt kilométert megállás nélkül végigkocogja – mondta lelkesedve Bognár Tibor.