Hagyományőrző disznóölés Vásárosfaluban

A falusi emberek füle hozzászokott a disznó visításához, hiszen novembertől februárig valamelyik ház udvarán leöltek egy-egy állatot, amely ha vesztére elérte vágásérett súlyát, rendre sorra került. A vásárosfalui példány idén februárban nehezen adta meg magát, ezért igencsak megküzdöttek vele a helyi legények. Miközben lángra kapott a szalmabála, előkerült a disznóölés elengedhetetlen kísérője, a zamatos házi pálinka. A csikorgó hidegben az emberek úgy festettek, mint a kémények, minden egyes szavuk után párát leheltek, s hogy pótolják az orron-szájon távozó testmeleget, a tüzes nedűvel belülről hevítettek. Jókívánságok közepette biztatták egymást: Isten éltessen, úgy örülök neki, hogy itt vagy! Tompáné Balogh Mária, a vásárosfalui kultúrház vezetője háziasszonyi szerepben tüsténkedett, és asszonytársával arról gondoskodott, hogy legyen mivel koccintani. Biztos, ami biztos, rásegítésként előkerült a propán-bután palackkal működtetett pörzsölő, így a főszereplő egyre jobb színbe került. A gázláng jellegzetes hangja jóideig betöltötte a környéket. A disznót legalább hatan forgatták a másik oldalára, hogy mindegyik fele alaposan megtisztuljon, közben a nők megtették a konyhai előkészületeket. A hagyomány régi, de a modern korban élünk, és hogy még véletlenül se merüljön semmi feledésbe,  digitális fényképezővel örökítették meg az egyre inkább javuló hangulatot. A fagytól elgémberedett ujjak a hangos biztatásnak köszönhetően, nagy nehezen, de megtalálták az apró felvevőgombot.

Tompáné Balogh Mária, a Vásárosfalu Jövőjéért Alapítvány elnöke arról számolt be, hogy tradicionális rendezvényükkel hatodik alkalommal népesítették be a disznóvágás helyszínét. Hat évvel ezelőtt a régi böllér átadta a kést Tompa Attilának, s azóta az alapítvány szervezi a disznóölést. A családokban régen is gyakran főztek tóros levest, amit a jeles alkalomból Németh Lászlóné Ica tett a tűzre. Vásárosfalun az a szokás járja, hogy a disznó alvadt vérét babérlevéllel ízesített vízben főzik át, majd pirított hagymán alaposan átsütik. A resztelt máj friss belsőségből az igazi, és ezt is a hagyományos módon készítik. Tompánénak jól állt a kezében a tányér és a fakanál, mert ebben is van gyakorlata. Ha nem is ilyen látványos keretek közt, de minden évben két-három családdal együtt  vágják és dolgozzák fel a disznót.

A szili származású Németh Lászlóné a rábaközi tóros leves titkáról beszélt. A szokványos húsleveshez hasonló módon készülő ételbe a disznó minden részéből beletesznek egy-egy darab finomságot: kockára vágott májat, vesét, és valamennyi tüdőt. Az ízt a zöldségek és a fűszerek emelik ki, a végén pedig gyenge rántással fejezik be. A gyengébb gyomrúak kenyérrel fogyasztják a zsíros levest. Ica elárulta, hogy szülei ugyanígy készítették az ételt szülőfalujában, s a vásárosfalusiaktól sem látta másként.