Hajrá Beled! Hajrá Magyarország!

Az 1912 óta jegyzett beledi sportegyesület alakulásakor elég nehéz volt az élet, az akkori sportolók hamarosan a harctéren játszották tovább csatáikat, s közülük többen vissza sem jöttek – emlékezett a vészterhes korszakra Tompáné Balogh Mária. A második világháború ugyancsak megtizedelte a helyieket, ezen belül a sportszerető  embereket, 1956-ban pedig az ismert okok miatt hagyták itt hazánkat és vándoroltak más kontinensekre. A civil szervezet új erőre kapva folytatta a munkát, és a szocializmus idején a téesz támogatta a működését, a rendszerváltást követően pedig az önkormányzat vette át ezt a szerepet – tette hozzá a polgármester, aki minden támogatást megígért az egyesületnek, amihez csupán egy feltételt szabott: belediekből álljon a csapat, akik nem pénzért játszanak, hanem a településükért. – Köszönöm nekik a munkát és a lelkesedést. Szeretek nyíltan beszélni: a megyei I. osztályban való szereplés egymillió forinttal kerül többe, de ha megnézzük, hogy mennyit költünk az általános iskolás korosztálytól kezdve  összesen a sportra, bizony csak az önkormányzat része évente 3,2 millió forint, amelyben még nincsenek benne az egyéb állami támogatások – hangsúlyozta a városvezető. Hozzátette: sajnos, olyan játékosok is vannak, akik otthagyják a „családi fészket”, azokat, akik felnevelték őket, és máshol fociznak pénzért. Ők a nem lokálpatrióta focisták, pedig ha itt maradnának, akkor minden egyes játékosunk beledi lenne.

– Az ember szívesen megy olyan helyre, ahol sikerekkel találkozik, és ez az dicsőség nyugodtan elmondható a beledi sportegyesület elmúlt száz esztendejére – foglalta össze gondolatait Gyopáros Alpár országgyűlési képviselő. Szerinte az elismeréshez a következő recept kellett: jó sportvezető, lelkes focicsapat, felújított infrastruktúra, támogató polgármester és néhány helyi szponzor, valamint a vidéki tömegsportot patronáló kormány.

Tyukos Ferenc a szlovákiai Imei község polgármestere is köszöntötte az egyesületet. A sportra áldozott pénz anyagiakkal nem mérhető, mert egészen másként térül meg: örömet, életre szóló barátságot ad, és emiatt szép emlékekkel ajándékozza meg az embereket. Horváth László, az MLSZ megyei igazgatója egyetért azzal a törekvéssel, hogy a kisebb településeken helyiek futballozzanak. Meikel Gyula 89 éves focista Pillanatképek az eltelt 100 évről címmel emlékezett a régi időkre. Ezt követően megnyílt a Régi korok régi focija elnevezésű kiállítás. Ez a sportág Beleden nemzedékeket köt össze, amit a bemutatott fotókon is nyomon lehet követni, hiszen a fiatalok édesapjukat, nagyapjukat fedezték fel a megkopott felvételeken. Lehet, hogy a fényképek azóta kissé megsárgultak, de az azokon látható személyek emlékét nem hagyják elhalványulni.

Jakab Zoltán húsz éve áldozza szabadidejét a beledi sportra, de ennyi dicséretre ő sem volt felkészülve. Saját érdemeit nem említve kijelentette: a fiúknak köszönhető, hogy ilyen szép eredményt értek el a századik jubileumra. Emlékeztetőül: Jakab Zoltán televíziónknak adott, tavaszi felkészülést megelőző interjújában „megígérte” a hálás szurkolótábornak és városának, hogy a sportegyesület kerek évfordulóját már bajnokcsapatként ünnepelhetik. Azóta mindenki tudja, hogy a szavát betartotta. (Rábaközi Magazin 2012. február 29-i száma: „Az elnök szerint szemmel kell tartani a riválisokat, és az sincs kizárva, hogy az egyesület fennállásának 100. évfordulóját már bajnokként ünnepelhetik.”) – Szeretem ezt a sportot, és hiszem, hogy lesznek mindig követőink, akik igaz lokálpatriótaként, az ellenfelet mindig tisztelve, győzelemre vezetik a Beled SE-t. – szólt a jubileum alkalmából az egyesület vezetője, majd felmutatta a Czene Attila sportért felelős államtitkár által küldött emléklapot.

– A beledi kapus jól végezte a dolgát, és a Fradi tíz helyzetből csupán egyet tudott kihasználni – élcelődött Eperjes Károly Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész. A Fradi öregfiúk edzését meg-meglátogató, a beledi pályán középpályásként beugró vendégjátékos elmondta magáról, hogy még mindig sokat fut, de neki már nem a gyorsaság számít. – Abszolút jól vagyok, mindenki láthatja, hisz játszom! – vidámkodott a sportkedvelő színész, aki az ősszel induló teátrumi feladatairól most nem akart beszélni, mondván, még javában nyár van.
Prim László, a beledi labdarúgó szakosztály vezetője abszolút elégedett csapatával, hiszen egyetlen vert mérkőzéssel szerezték meg az elsőbbséget a  bajnokságon, a tavaszi szezonban pedig csak egy döntetlent játszottak. Amikor az átlagemberek a vasárnapi pihenőjüket töltötték, a fiúk rendíthetetlenül edzettek, így megküzdöttek érte és megérdemelték a magasabb osztályba sorolást. Nagy baj már nem lehet, mert az önkormányzat támogatja a további működésüket. A szakosztályvezető kihasználva a nyilvánosságot, hozzátette: az ificsapatról se feledkezzünk meg, mert a harmadik helyezést érték el, tehát megvan az utánpótlás bázisa.
A Vácon edzősködő Nyilas Elek kedves emlékei közt őrzi a Ferencvárosban eltöltött éveket. A fiatal beledi csapatot nagyon szimpatikusnak találta, akik lelkesen fociztak a pályán. Érezte a „küzdőtérre” felállt focisták közötti korbéli különbséget, mert az öregfiúk kevésbé a futásra, sokkal inkább a finomhangolt játékra összpontosítottak.