Írni és számolni tanulnak az elsősök

A betűk és számok világának meghódítása izgalmas feladat a kisgyermekek számára, amit eleinte játékos formában valósítanak meg. A negyvenöt perc egyszerre sok a kicsiknek, ezért a pedagógusok rengeteg mozgást építenek be a gyerekek napirendjébe, akiknek azt is meg kell szoknia, hogy csengőszótól
csengőszóig tart a tanóra.

Idén iskolai ráhangoló napokat tartottak az újdonsült elsősöknek, akik két alkalommal vehettek részt a hagyományteremtő szándékkal megrendezett összejövetelen – mesélte Kovács Zoltánné, aki kezdetektől fogva, vagyis több mint húsz éve tanít Beledben. A pedagógus kiskora óta erre a pályára készült. Az évek során úgy vette észre, hogy egyre bátrabbak a gyerekek, ezért könnyebb velük kapcsolatot létesíteni. Hat kislány és kilenc fiú jár az 1/a-ba. Az elsősök megfelelő felkészítést kaptak az óvodában: ismerik a számokat, és akár tízig is ki tudják egészíteni azokat, a szókincsük alapján pedig arra lehet következtetni, hogy sokat kommunikáltak egymással. Az iskolában minden feladatot megbeszélnek, melyek szorosan köthetőek mostani élményeikhez.
Mivel különböző érési fázisban vannak a gyerekek, Kovács Zoltánné nem fogja siettetni az írást és az olvasást, de félév közeledtével már valószínű többen is érteni fognak már egy-egy rövidebb mondatot az írott szövegben.
A rutinos pedagógus érzi, hogy mikor lankad a nebulók figyelme, ezért olyankor érdemes témát és helyzetet váltani: az ülő, elmélkedő feladatok után megmozgatják tagjaikat.
– Mivel a hat-hét éves korosztálynak a játék az éltetőeleme, a feladatokat is játékosan oldják meg annak érdekében, hogy fesztelenül teljen a tanóra. Ilyenkor elővesszük az óvodában tanult énekeket, mondókákat.

Pallag Eszter tizenkét esztendeje kezdte pályafutását, beledben pedig három éve tanít. 2016 őszét még felfokozottabb hangulatban várta, mert az ezt megelőző két tanévben napközis nevelő volt, most viszont saját osztályt kapott. Az 1/b-be tizennégy (kilenc lányt és öt fiút) kisgyermeket írattak be, köztük előfordul bejáró és sajátos nevelési igényű tanuló is – tudtuk meg az osztályfőnöktől.
A győri Apáczaiban tanító–német műveltségterületen végzett pedagógus korán elhatározta, hogy ezt a hivatást választja, hiszen ott volt előtte a példa: családjában többen is tanítottak. Édesanyja művelődésszervezőként rokon szakmában dolgozik, a különbség főleg annyi, hogy Eszter gyermekekkel foglalkozik. Életkoruknak megfelelően vezeti be őket a betűk és számok világába. Eleinte több lesz a szünet és a mozgásos feladat, mert a kicsiknek szükségük van a játékra. A tanítónő szerint eddig problémamentesen zajlott minden: az osztályába járó gyerekek ügyesen vették a kezdeti akadályokat, az évnyitó ünnepségen sem ijedtek meg. Az elsősök nyilván nem azonos felkészültséggel érkeztek az iskolába, de a tapasztalatok szerint nincs jelentős képességbeli különbség közöttük.
Pallag Eszter első legnagyobb feladatának tekinti, hogy megteremtse a nebulók biztonságérzetét. A pedagógus látja, hogy a szülőknek is nagy tehertétel, amikor reggelente elszakadnak gyermekeiktől, ezért következetesen törekszik arra, hogy az elsősök mielőbb megszokják az új helyzetet és környezetet.