Ízig-vérig pedagógus - Karakai Anna 90 éves

A pályaválasztásban sokat jelentett számára, hogy tanárai rendre biztatták és amikor kevés remény látszott arra, hogy megvalósítsa terveit, érzései akkor sem hagyták cserben, bízott magában. Karakai Anna szerint élete szerencsés sorozatokból állt, mert valahogy mindig megtalálta a megfelelő megoldást.

Az egyszerű paraszti családból származó Karakai Anna harmadik gyermekként látta meg a napvilágot. Hatévesen már az iskolapadot koptatta. 1936-ban még jellemző fegyelmezési eszköz volt a pálca, de tanára sosem használta, aki az osztályába járó gyermekével sem kivételezett. A szanyi származású Pála Antalné vezette be az elsős gyermekeket az írás-olvasás és számolás rejtelmeibe. Panni néni érdekességként elmondta, hogy a tanítónő unokáját, Varga Balázst is sokan ismerik, hiszen a csornai Jézus szíve templom plébánosa. Kokas Kálmán templomi karnagy kiváló érzékkel szűrte ki második osztálytól a jó hallású és szép énekhangú diákokat, akik a szanyi énekkar utánpótlás bázisát jelentették. Később Kemenesi Miklóssal gyakorolták az egyszeregyet délutánonként. Pődör János meseszerűen oktatta a történelmet a negyedikeseknek. A szanyiak máig szeretettel és tisztelettel gondolnak Pála Antal matematika-fizika-kémia tanárra, aki ötödiktől foglalkozott a gyerekekkel. Karakai Anna szerint a pedagógusnak nagy szerepe volt abban, hogy ő is megkedvelte a számok világát.

Ötödik osztály után a csornai egyházi iskolába szeretett volna járni, de csak a folyosóig jutott el szüleivel, ahol vágyakozva nézte az épületbe vezető lépcsőt, mely a továbbjutást jelentette volna számára. A kedvesnővérek főnöke másnap megüzente neki, hogy nincs módjában őt felvenni, így fájó szívvel, a hatodik elemiben folytatta tanulmányait.

Szülei látva csalódottságát, elvitték a pápai polgári leányiskolába, ahova viszont felvették. A több mint hetvenfős osztály osztályfőnöke megtanította a gyerekeket a lényegre törő fogalmazásra.
Háborús időszakban a diákok sokszor a pincébe menekültek, de tanáraik segítségével egy-egy rajzos feladatra összpontosítottak, így nem hatalmasodott el rajtuk a félelem. A Rába híd felrobbantása után megszűnt a vonatközlekedés, így az újjáépítésen dolgozó munkások csónakkal vitték át őket a folyó túloldalára.
A polgári iskola után zökkenőmentes volt az átmenet a Ranolder Intézetbe, ahol csak délután folyt az oktatás, mivel az épületet katonai kórháznak is használták.

Tanárai javaslatára a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika-ábrázoló geometria szakára jelentkezett. Még ma is jól emlékszik arra a megsemmisítő, félelmetes érzésre, amikor első fizikaórán hallgatta a magyarázatot, de nem értett semmit az egészből. Később pedagógusként át tudta érzeni, ha saját diákjai voltak hasonló helyzetben, ezért ilyenkor a megoldást kereste, hogy mi az, amivel fel tudja oldani bennük a félelmet az ismeretlen iránt.

Az államosítás után minden tárgyat szaktanár oktatott és a pedagógusok elismerték egymás tudását. Karakai Anna 1954-ben jelentkezett a csornai Latinka Sándor Gimnáziumba. A tanár pályafutását a szigetközi árvíz idején kezdte meg, amikor kislányokat helyeztek el a csornai kollégiumban. 1954-ben első útja annak az épületnek a lépcsőjéhez vezetett, amelyen annyira szeretett volna felmenni általános iskolás korában. Tizenhárom esztendő telt el azóta, hogy elutasították a felvételi kérelmét a középiskolában, ennek ellenére óriási örömet érzett, mert tudta, hogy szükség van rá és segítenie kell az árvíz elől kitelepített gyerekeknek.
Pályájának kezdetén sok kétség gyötörte, mert szeretett volna minden választ megadni a tiszta tekintetű diákoknak.

Karakai Annát szigorú tanárnak tartották, mégis állandó szeretettel vették körül diákjai. A pedagógus szerint mindennek a kulcsa az őszinteség. A fiatalok megosztották vele problémáikat az osztályfőnöki órákon, és tanáruk ahol tudott, segítette őket, ugyanakkor ő is köszönettel tartozik a diákoknak és szüleiknek, hiszen rengeteg mosolyt és kedvességet kapott tőlük az elmúlt évtizedekben.

Az idősebbek közül sokan ismerik a „Kétszer kettő néha öt” című magyar zenés vígjáték betétdalát. Karakai Anna a századik matematikaóra alkalmával téves bizonyítással ugyan, de levezette úgy az egyszerűnek tűnő példát, hogy a fiatalok nem kis ámulatára igaznak tűnt az állítás. A pedagógus szerint óriási élményt jelentett a tanulóknak, amikor hosszas gondolkodás után rájöttek a turpisságra. A lényeg, hogy foglalkozzanak a tárggyal és legyen az bármely témakör, nagyszerű érzés, amikor új felismerésre jutnak.

A város önkormányzata 2008-ban Csorna Szolgálatáért Díjban részesítette Karakai Annát, aki nagyon örült az elismerésnek, nemrég pedig a 90. születésnapja alkalmából köszöntötték otthonában. Mivel a nyugalmazott pedagógus lakása a könyvtár szomszédságban található, gyakran átsétál egy-egy jó olvasnivalóért. Legutóbb nagy hatással volt rá Henning Köhler Rossz gyerekek pedig nincsenek című könyve, melynek üzenete szerinte a következő: minden gyermekben a születésénél fogva bele van kódolva egyfajta terv, melyet ha a pedagógus észrevesz és felkarol, a fiatal csodákra lesz képes.