Játék, kézműves termék vagy műtárgy az egyedi készítésű porcelánbaba?

A rábapatyi születésű Olaj Pálnénak fiatalkori élményei határozták meg, hogy felnőve mivel köti le magát, mert mind a négy testvér azt látta édesanyjától, hogy milyen kellemes időtöltés a kézimunkázás. Az iparosként dolgozó családfő nem foglalkozott mezőgazdasággal, ezért gyermekei megtehették, hogy tanulással és játékkal töltsék szabadidejüket. Biró Aranka az akkori politikai viszonyok miatt nem tanulhatott a fővárosban, pedig nagyon szeretett volna képzőművészeti technikumba járni. A nagygazdák, az iparosok és a magasabban kvalifikált szülők gyermekei neve mellett eleve ott volt az a bizonyos jel, ezért a fiatal lányt a gimnáziumba is csak az igazgató jóindulatának köszönhetően vették fel. Végül Aranka jó iskolába került, s a régi gimnazisták azóta sem szakították meg egymással a kapcsolatot: a sárvári diákok tavaly tartották az ötvenedik osztálytalálkozójukat. Téti ismerősünk ezt követően a szombathelyi közgazdasági technikumban folytatta tanulmányait, majd annak a kosárfonó szövetkezetnek az irodájába került, ahol édesapja dolgozott. 1962-ben a könyvelő első fizetése nagyon alacsony volt, mégis futotta belőle jó minőségű kabátra. Nővére mivel nem lehetett tanítónő, Németországba disszidált, két iskolás húgát pedig néha anyagilag is segítette. Olaj Pálné házasságkötése révén került Tétre, ahol nagypapája megüresedett házába költözött párjával. Kőműves férjével két gyermeket neveltek fel, s később öt unokájuk született.

2000 nevezetes dátum Olaj Pálné életében, mert ekkor adta fejét a babakészítésre.
Mivel hazánkban nincs hagyománya a babakészítésnek, a téti asszony külföldre jár tapasztalatcserére. Ausztriában évente kétszer tartanak bababörzét, ahol be lehet szerezni a kellékeket. Az egyik bécsi látogatása során szeretett bele a porcelánbabákba, melyek előállítása hasonlít a textilből készült kollekcióhoz.A babakészítő alaposan utánanézett a kor szokásainak és viseletének, mert csak a megfelelő ismeretek birtokában képes a hiteles alkotásra. A győri babaklubban hallott első témájához eleinte azért ragaszkodott, mert még kezdő volt, és annyira megragadta a honfoglaláskori öltözködés, hogy később is kitartott a magyaros viseletnél. Szerinte utóbbi annyira egyedi, hogy mindig különbözött az összeurópai megjelenéstől.

Olaj Pálnénak nincs két egyforma babája, mert mindegyik egyedi jegyekkel rendelkezik.
A tárgyak a fejük tetejétől a talpukig az ő alkotásai, mert ruházatukat és cipőjüket is maga állítja elő. A technikai fogásokat magának kellett kikisérleteznie, ezért a paróka és a cipőkészítés tudományába is belekóstolt. A fej  faragható hungarocellből készül, amit speciális masszával kell bevonni, a test és a végtagok pedig textillel vannak borítva. Szerinte ez a tevékenység leginkább a szobrászathoz hasonlítható.  A babakészítőnek természetes volt, hogy unokáit is megformázza. Mivel a legtöbb szobrász élő modell alapján dolgozik, a család legfiatalabb tagjai is sorra kerültek, de van olyan babája,  amely unokái kicsikori fényképei alapján készült.


Hazánkban két országos szervezet fogja össze az ismertetett tevékenységet:  a Magyar Bababarátok Egyesülete és a Kiss Áron Magyar Játék Társaság. Olaj Pálné Győrben évente megmutatja alkotásait, a versenyekről pedig minden alkalommal díjazottként tér haza; műveit legalább kilenc alkalommal zsűrizték az első helyre. Önálló tárlatát a balatoni régióban és a Dunakanyar környékén élők is megcsodálhatták, s természetesen munkáit jól ismerik a környező településeken. – Minden fáradozásért kárpótol az a szeretet, amellyel a falusi emberek rácsodálkoznak a babákra – mondta Olaj Pálné, aki szeretne még néhány ismert embert megformázni, köztük több hazai történelmi alakot. A tervek megvalósítása már csak az idején fog múlni – tette hozzá.