Jó tett helyébe jót várj! - tartja a közmondás

Győr-Moson-Sopron Megye Önkormányzata Meller Ignác-díjjal ismerte el Szalay Antal gazdasági szférában elért eredményeit. A Provertha Zrt. 80 éves többségi tulajdonosa úgy gondolja, mivel ilyen szép kort megért, karrierjében már nem történhet olyan nagy törés, amely jelentősen csorbíthatná eddig elért sikereit, s ráadásul élete delén túl érte az elismerés, mely nem csak neki szól. A szociális érzékenységéről több alkalommal tanúságot tevő szakember szerint az üzemek dolgozói legalább annyit tettek a sikerért, mint ő maga. Beled díszpolgári címének átvételekor a következőképpen nyilatkozott: – Többen is dolgoznak az ügyön, de jó kapitalista módon én kapom az 51 százalékot, ők pedig a 49-et. Azt hiszem, hogy korrektebb lenne, ha ez az arány fordítva lenne.
Szalay Antal francia intézetből került a pannonhalmi bencésekhez, onnét pedig a győri Rákócziánum fiúinternátusba, ahol nagyon  kemény nevelésben részesült. Az ifjúkori makacsságot mindennapos  fizikai fenyítéssel próbálták belőle kiűzni. Utólag visszagondolva a hajthatatlanság akár még előnyére is válhatott volna a sport területén, de ebben az intézetben elsősorban nem ez volt a cél. Az édesanya meg volt arról győződve, hogy fia a legmegfelelőbb kezek közé került, s ennek oka, hogy állandó félelem hajtotta: attól tartott ugyanis, hogy gyermekéből nem lesz semmi, aki talán a rá nehezedő elvárások miatt  is folyton bizonyított. A makkegészséges, világ életében mozgékony fiatal bármihez fogott, minden sikerült neki, és idejekorán hozzászokott a munkához. A százéves kort teljes szellemi frissességben megélt édesanya ma inkább arra kéri fiát, hogy ne dolgozzon annyit, inkább kímélje magát.

Szalay Antal korán eldöntötte magában, hogy becsvágyból vagy csak egyszerűen sportból, de karriert fog csinál, s mindjárt az elején leszögezte: tisztességesen akar meggazdagodni. A tehetős kulák család leszármazottja  az érettségi után eleve esélytelennek látta, hogy valaha is orvos lesz belőle, ezért inkább villanyszerelőnek tanult (ezzel párhuzamosan végezte a főiskolát). Egyébként is hamar belátta, hogy az egészségügyi szakma nem neki való, így az egyik győri műszaki boltba állt be inasnak.

Jó tett helyébe jót várj! Ugyan hányan  gondolnák, hogy a közmondás manapság is érvényes?
Szalay Antalt előrejutásában sokszor a vakszerencse segítette (vagy lehet, hogy a jó szíve, amiről maga sem gondolta, hogy ilyen irányba fordíthatja az életét), és akkor protezsálták jobb helyekre, amikor egyáltalán nem számított segítségre. A külkereskedelmi főiskola elvégzése után mindjárt tiszti rangot is kapott. Mint utóbb megtudta, a beledi párttitkár azért karolta fel, mert annak idején csontbeteg édesanyjának volt a segítségére: cipelte helyette a bevásárlószatyrot, és boldogan fogadta a jutalomként felkínált almát, pedig családja a gyümölccsel bőven el volt látva. A meseszerű történetnek még itt sincs vége: ötven év múlva munkára jelentkezik a Proverthába egy fiatalasszony, akit Boris néni, vagyis Szalay Antal  édesanyja azon nyomban megismert, hisz az említett beledi párttitkár menye volt. A hölgy természetesen a cég munkatársa lett, s nem sokkal felvétele után fakadt örömkönnyekre, amikor megtudta, hogy miért rá esett az üzemvezető választása.

A pénzhez különösebb érzelmi szálak nem fűzték, s a lányok közt sem az alapján keresgélt, hogy ki milyen anyagi háttérrel rendelkezett. A Hungarotex munkatársaként hamar éldolgozó lett, de mikor Jakartába akarták küldeni, nagyszüleitől kezdve az egész családját lekáderezték. Az eredmény az lett, hogy két órán belül repült a cégtől. Egyesek szerint erre azért került sor, mert túl tehetséges volt a feladatra, a rossz nyelvek pedig azt híresztelték, hogy a vezérigazgató barátnője  próbált közeledni hozzá, azért kellett távoznia. A mechanikai műszerészként dolgozó Szalay Antal főiskolai évei alatt került be hadtáp tisztek közé, de onnan is kirúgták, mondván, hogy osztályidegen. A politikával sosem foglalkozott, legfeljebb sodorták az események, de a történelem azért érdekelte. Sztálin nevének elhangzásakor automatikusan tapsolt, mert nem tehetett mást, hiszen ő is bekerült a gépezetbe, de az emberi méltóság sárba tiprását nehezen viselte.

Aki Magyarországon igyekvő, külföldön még szorgalmasabb, mert bizonyítani akar.
Németországban nem fogadták tárt karokkal, ezért sok különbözeti vizsgát kellett tennie: elvégezte a közgazdasági egyetemet és jogi ismereteket is tanult öt szemeszteren keresztül. A harckocsigyártó cégnél megküzdött az elismerésért, s a szocializmusból ide csöppent szakemberként lett a nyugati világ magas szintű vezetője. Amikortól már nem jelentett számára elég kihívást a feladat, elhatározta, hogy létrehozza saját cégét, melyet apósára hallgatva Provertha néven jegyeztek be. A piacot kiválóan ismerő szakember három gyermekében látja a jövő tehetséges vezetőgárdáját.

Szalay Antal a fiataloknak azt javasolja, hogy keressenek olyan példaképeket, akikben feltétlenül hisznek, s kellő szaktudással az ő tanácsukra hallgatva sokra mehetnek.