Káposztafesztivál Bágyogszováton

A sok régi szép emlékét őrző Imre Istvánné közel negyven évig tanította szülőfalujában a kisiskolásokat. A régi iskolaépület  ma már nincs meg, mert átalakították a ‘20-as években. Ebben az időben a “nemzet napszámosai”mindössze ketten voltak Bágyogszováton, s megosztották egymást közt a munkát. Miután bővült a gyermeklétszám, felvettek egy harmadik kollégát. A nyugdíjas pedagógus pontosan emlékszik 1955-re, mert ekkor került vissza a településre:  329 tanulóra nyolc tanító jutott, és minden gyermek elvégezte az általános iskolát.
A nyugdíjas tanító egészen a kiegyezés utáni korszakig “vitt vissza”bennünket, mikor azt puhatoltuk, hogy honnan ered a fesztivál elnevezése: a falu első, s egyben nőtlen nevelője mindig más háznál étkezett, és mivel kitudódott, hogy kedveli a toroskáposztát, hosszú ideig azzal kínálták, mígnem megunta a tanító úr az egyhangú ebédet. Fogta a főztöt, belemerte egy cserépedénybe, majd a következő mondókával kísérve eltemette a földbe:  «“Aludjál, nyugodjál, szováti káposzta, nem vesz be többé a mesternek gyomra!». Mikor később megépült a tanítói lakás, megtalálták a cserepet a régi iskolaépületnél. A zöld köcsögöt aztán üvegszekrénybe tették, melyet sokáig megemlegetett a következő nemzedék. Tanulság: még a legjobb dolgokból is megárthat a sok, de a bágyogszovátiak talán könnyen kiheverték a falunapi programokat, így jövőre is lesz hozzá kedvük.