Kevés megye van, ahol ilyen módon emlékeznek a pedagógusokra

Az „Emelj fel emlék!” Alapítvány célja olyan pedagógiai tradíciók ápolása, mely egykor élt jeles megyei pedagógusok személyén keresztül járul hozzá a lokális kulturális örökség megőrzéséhez, gyarapításához, népszerűsítéséhez. Az alapítvány munkatársai olyan helytörténeti kutatást végző önkéntesek, akik egyes pedagógusok személyén keresztül – mint az emlékkötet társszerzői – példát kívánnak adni a jelennek. A Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében című emlékkönyv-sorozat negyedik kötetében szereplő pedagógus-arcképek rövid bemutatására Kallós Károlyné, az „Emelj fel emlék!” Alapítvány társelnöke vállalkozott a kapuvári városháza dísztermében tartott könyvbemutató alkalmával. A kiadványok támogatók segítségével látnak napvilágot, amihez kapuvári és környékbeli intézmények, szervezetek, vállalkozók, klubok, alapítványok, magyarországi és külföldön élő magánszemélyek járulnak hozzá, így az Amerikai Egyesül Államokból is érkezett felajánlás.
Budai Imre személyes élményeit osztotta meg a hallgatósággal. A fiatalok sokszor nem azonnal, és nem ugyanabban a helyzetben fogják fel a nálunk bölcsebb, tapasztaltabb személyek tanításait, mert előfordul, hogy jóval később fogannak meg bennük a jobbító gondolatok. Viszont vannak olyan személyek, akik ellenálhatatlan hatással bírnak ránk, és szinte azonnal befolyásolják világlátásunkat. Szücs Jolán az utóbbi következetes, ösztönző tanárok közé tartozott – jegyezte meg az alpolgármester, aki már diák korában felismerte, hogy a pedagógus példája fontos viszonyítási pont lesz az életében. Kapuiné Titz Ildikó ének-történelem szakos tanár mikor zongorához ült, Szücs Jolán személyében szintén volt nevelőjét köszöntötte Koncz Zsuzsa Köszönöm című dalával.
Horváth László, a Kapuvár Térségi Általános Iskola igazgatója több volt tanáráról is beszélt, akik mind nagy hatással voltak rá, mert a mindennapi tanítás mellett, valamilyen plusz cselekedetükkel írták be  nevüket sok-sok ember emlékezetébe. Mikor mondják azt egy pedagógusra, hogy jól végzi munkáját? A válasz összetett: talán elsők közt kell megemlíteni a gyermekszeretetet, az empátiát és a rugalmasságot, de a szigor és a következetesség mellett a humor sem árt.
– A jövőnek szüksége van a múltra – fogalmazott Seitler Adrienn, Szücs Jolán unokahuga, aki Pécsről érkezett Kapuvárra. A másfél órás rendezvény után meghatottan állt kameránk elé, hogy elmondja: nemcsak megindító, de tanulságos is volt az emlékműsor.  A megszólaló leszögezte: keresztanyja példáját követve  választotta ő is a tanári hivatást.  Adrienn pályafutása során mindig számíthatott Szücs Jolán jótanácsaira, akit – mint most is tapasztalta – nagyon sokan tiszteltek és szerettek. Kevés megye van, ahol ilyen módon emlékeznek a pedagógusokra, azokra, akik a leendő fiatal generációt elindítják az életpályájukon – hangzott az interjúban.
Dr. Kiss Tamás személyes érintettség okán vett részt az ünnepélyes könyvbemutatón. Mihályi egykori tanítójának, Kiss Sándornak (szintén szerepel az emlékkönyv-sorozat negyedik kötetében) a fia úgy érezte,  nem szokványos megelékezés volt Kapuváron, mert szerinte szívből jöttek a gondolatok. Dr. Kiss Tamást néhány évig tanította Wurdits Imre, akire úgy emlékszik, hogy felfedezve a tehetséget, mindig kihozta a pozitívumot a nebulókból. A visszaemlékező  így folytatta: könyvespolca egyik féltett példánya Karl May Az Ezüst-tó kincse című regénye, melyet – miután kiderült, hogy imád olvasni – diákként a kántortanítótól kapott ajándékba. Dr. Kiss Tamás azt kívánja a fiataloknak, hogy  ahhoz hasonló pedagógusokkal találkozzanak, amilyenek az ő  diákkorában  tanítottak.