Koltai Róbert színész-rendező Csornán

Koltai Róbertet némileg meglepte a szituáció, amibe Csornán áratlanul, csöppent bele, de semmi probléma, mert könnyedén úrrá lett a helyzeten, szerinte ugyanis a közönségtalálkozót az előadás után érdemesebb megtartani, mert akkor több kérdés merül fel a nézőben a látottak alapján. Minden rosszban van valami jó, mert míg a szép számú érdeklődő  rendezte sorait a kissé szűknek bizonyuló teremben, és fokozatosan szűnt meg a kezdeti zűrzavar, Koltai Róbert betekintést engedett a művész lelkivilágába azzal, hogy elmondta, mit érez így a fellépés előtt egy órával: Ilyenkor a legelesettebb a színész, mert még ugyan a magánszférában próbál maradni, de harminc perc múlva már átlényegül a szerepre, hogy aztán a színpadon teljesen átadhassa magát a játéknak.
Köztudott, hogy a művész jó barátságot ápol a focival, és annak előtte az édesapja által vezetett csapatnak szurkolt, vagyis  a Vasasnak, utána pedig a dunaújvárosi fociklub labdarúgóinak. A beszélgető partner azt is elárulta, hogy rendszeres előadásainak és rendezéseinek helyszínein gyakorta összeismerkedik a futballistákkal vagy a kézilabdásokkal.
- Kevés olyan színészkollégám van, aki szebben mondana verset, mint az én apukám. Ilyen szempontból nagyon jó közegben nőttem fel - utalt gyermekkorára a művész, aki úgy érzi, hogy az idősebb Koltai az ő színészetében látta megtestesülni ifjúkori álmait. Dés László Világszám című filmjének bohócdalát is az ihlette, hogy Koltai Róbert elénekelte az apukájától hallott Jancsi bohóc régi, 1930-as évekből való cirkuszi nótáját. A Tereferén megszólaló művész első filmjére, a hazánkban és külföldön is gyakran vetített Sose halunk meg! című alkotásra a legbüszkébb. Az Ámbár tanár úr figurája Koltai Róbert álmodozó orosz tanárából született, aki talán a szláv nyelvből tudta a legkevesebbet. A színész tovább sorolta egész életére kiható iskolai élményeit: matematikából szerezte a legkevesebb pozitív élményt, ezért nem véletlen, hogy a számok mindentudójának bőrébe bújtatta az előbb említett karaktert. Koltai Róbert szívesen gondol vissza Kaposvárra, ahol 25 éven át játszott, és szinte a semmiből sikerült három-négy társával létrehoznia az ország egyik legjobb színházát. Az akkori társulat tagjai közül azóta 15 Kossuth-díjas művészt köszönthetünk, mint feleségét, Pogány Juditot.

Az élet néha bizony furcsa dolgokat produkál, mert Koltai Róbert annak köszönheti első filmrendezői munkáját, hogy kaposvári igazgatója megharagudott rá pécsi vendégjátéka miatt, és fél éven át nem osztott neki szerepet. A lóversenyes, vállfás nagybátyjáról szóló Sose halunk meg! történet felkerült a filmvászonra, és meg sem állt egészen Los Angelesig és Chicagoig.  - Ha nincs ez a fél év, lehet, sosem rendezek filmet. Így lett az első, utána meg nagyon nagy kedvet kaptam - mondta a művész.
Koltai Róbert, miután meghallgatta Csornán a pályáját kísérő elismeréseinek összefoglalóját, köntörfalazás nélkül beszélt a teátrum világára is jellemző irigységről: - Kimondom! A Kossuth-díjat azért nem kaptam meg, mert a kollégáimnál szokott megállni az én felterjesztésem, akik úgy érzik, a tehetségemhez képest több is lehetnék - adott hangot véleményének az előadó, majd rögtön hozzátette:  azokra a díjakra a legbüszkébb, melyeket a közönség juttatott számára. -

Fontos, hogy a szeretet mozgassa az embert minden pályán, és azt várom, hogy mindenki egyfelé húzzon - öntötte szavakba óhaját a Terefere  vendége.

A foci allegóriájával élve kijelentette: azért szereti pályáját, mert jó csapatban lőhet időnként gólokat.  Koltai Róbert Andy Vajnától - A miniszter félrelép című film után pár évvel - kapta azt a táskát, mellyel a rábaközi településre is érkezett, mondván inkább jól felkészül a váratlan helyzetekre, minthogy ki-be pakolja nélkülözhetetlen holmijait. Egyébként sűrűn telnek a művész mindennapjai, hiszen csornai fellépése előtti napon még Debrecenben játszott, s mindeközben új angol-magyar filmjén dolgozik sebesen.Újabb fordulat a színész életében, hogy novembertől vendégjátékra várja a drámaíró, műfordító nevét viselő régi színháza, ahova negyedszázadnyi szakmai és magánéleti emlék köti őt. 
Az Érdemes művész a csornai színpadon is bemutatott Én és a kisöcsém című darabról így nyilatkozott: A  Színművészeti Főiskolán tanuló, Kerényi Imre végzős hallgatói öt évvel ezelőtt arra kérték a színészt, hogy rendezze meg osztályvizsgájukat. Amint arra számítani lehetett, a darab óriási sikert aratott, és a népszerűségnek köszönhetően az akkori előadók jó része ma már saját művészi útját járja. Az alapmű maradt, csupán annyi változott, hogy a megújult csapattal Koltai Róbert játssza az eladósorba került Kelemen Kató apukáját. Az évek sokasodásáról a rendező őszintén nyilatkozott: - Ez volt a kérés, hogy igazi színházban legyen igazi öreg...., már amennyire öreg vagyok! Én még mindig gyereknek érzem magam, csak a személyimet nem kell túl sokszor nézni. - Általában nem nagy hadvezéreket játszom, hanem kisembereket, mert benne van az is, hogy őket képviselem. Ezt naponta visszakapom az utcán, bárhová megyek, szeretettel találkozom. Talán az emberek érzik: fontos nekem, hogy jól érezzék magukat a színházban, a moziban. Engem mindig a csapat érdekelt, hogy körülöttem olyan emberek legyenek, akik bíznak bennem. Attól kicsit tehetségesebb leszek, ha jó csapat vesz körül - hangzott Koltai Róberttől. A Tereferét követő előadás nézőinek pedig garantálta, hogy a celebmentes társulat maradéktalan örömben részesíti a rábaközi közönséget. Így történt! A Körúti Színház a Csornán bemutatott előadássorozatának mindenféle szempontból legsikeresebb darabjával zárta az évadot.