Könnyen kezelhető, csodaszép hajókat készít Garab Károly Kapuváron

Riportalanyunk azon ritka szerencsések közé sorolhatja magát, akik a hobbijukból élnek: kedvtelésből dolgozik és még keres is vele. Melyik foglalkozásról is van szó? A hajóépítő nem szervezett formában űzi mesterségét, de kezei közül olyan járművek kerültek ki az évek során, amelyekre méltán büszke lehet. - Csináltam a magam dolgát, de hogy többiek mivel foglalkoznak vagy mivel nem, engem olyan nagyon nem érdekelt - foglalta össze mondanivalóját a kapuvári hajóépítő. - Amióta eszmélek, azóta érdekel a víz, a vízijárművek. Gyermekkoromban irigykedve néztem az idősebb kajakozókat a Kis-Rábán - mesélte a mester. A komolyabb hajóépítő munka felnőttkorának azon szakaszára esett, amikor már megengedhette magának, hogy összemaszekolt plusz pénzéből anyagilag is áldozzon hobbijára. A kapuvári társaság teljesen ismeretlenül került kapcsolatba a balatoni hajósokkal,  úgy, hogy azt sem tudták róluk, miféle-fajta emberek a legnagyobb tavunkat átszelő  vitorlázók, ennek ellenére hamar befogadták őket. A rábaköziek csak később tudták meg, hogy mi volt az egyik oka újdonsült barátaik töretlen érdeklődésének, ugyanis a háború óta ők voltak az elsők (Garab Károly és Horváth Csaba), akik tőkesúlyos cirkálót  építettek. Az 1980-as években olyan szakkönyveket sem kínáltak, amelyek segíthették volna őket a gyártásban,  és a hajóácsképzés is megszűnt Magyarországon, ezért teljesen autodidakta módon csipegették össze tudományukat.
Bár említette Garab Károly a Kis-Rábán kajakozókat, de amíg nem beszélt gyermekkorának arról az időszakáról, amikor szüleivel Alsóőrsön nyaralt és csodálta a balatoni vitorlásokat, addig nekem hiányzott a történetéből az az apró, de fontos összekötő láncszem, ami ráveszi az átlagembert arra, hogy  hajóépítésbe kezdjen. Utóbbit érdekesen oldották meg eleinte: a készülő vízijármű egyharmada elfért a családi ház garázsában, míg a többi részét lefedve tárolták a szabadban. Ahhoz, hogy interjúalanyunk beavasson bennünket a hajóépítés minden titkába, hosszabb értekezést igényelt volna, de összegzésre azért vállalkozott. Elmondta, hogy a vitorlás hajóknak két dolgot mindenképpen teljesíteniük kell: a lehető legkisebb ellenállással  ússzanak a vízen, valamint képes legyen tartani az egyensúlyt a szél  erejével szemben. - Ezt kétféleképpen teheti meg a hajó: vagy a formájánál fogva elég széles és öblös, amihez még besegítenek egy sverttel (leengedhető “uszony”), vagy nehéz tőkesúllyal látják el - magyarázta a szakértő. Ha valakinek hátszél híján, széllel szemben  szottyanna kedve vitorlázni, ez akár 100 kilométeres sebességgel is lehetséges, csak ilyenkor a szívóerő lép működésbe: a repülőgép-szárnyhoz hasonló alakúra beállított vitorlákkal lehetséges mindez, és persze nem árt valamire emlékezni a fizika nevű tantárgyból sem. A műfaj Forma 1-hez hasonlítható csúcsán, az Amerika Kupa Vitorlásversenyen még a szél sebességét meghaladó gyorsaságra is képesek a résztvevők. Garab Károly rámutatott: Eleink olyan jól megtervezték az ún.k lasszikus típusú hajókat, hogy  az osztályelőírások betartása mellett azóta sem sikerült teljesítményüket  lényegesen túlszárnyalni. Az egyterű hajótestben négy fekhellyel kalkuláltak, de azt is szűkösen. Utóbbit nem többhetes kéjutazásra szánták, de ideális a balatoni viszonyokra. A tengeri vitorlázásra tervezett, modernebb kivitelű formákat pedig arra fejlesztették, hogy minél több helyiséget rendezzenek be: több szobát, és fürdőszobát, konyhát. A két fő hajótípust használó tulajdonosok merőben eltérő felfogásúak, ezért járművük is tükrözi életvitelüket.

Speciális szállítójárművel gördítették ki a műhelyből a Vihar névre keresztelt vitorlást

Garab Károly és társa építette Koós János előadó műanyaghajóját, s két éve javították a néhai Bujtor István Rabonbán nevű kedvencének tőkesúlytartó-szerkezetét. A kapuvári vitorlázó önmagának olyan hajót épített, amely formát, funkciót és esztétikumot tekintve is kiaknázza a típusban rejlő lehetőségeket, de a sikeres versenyzéshez a kifogástalan alakú és jól felszerelt járművön kívül más is szükséges: be kell vitorlázni, ami azt jelenti, hogy a vitorlázó kitapasztalja a hajó működését. A bajnokságot nyert legjobb versenyzők között csupa olyanok vannak, akik  szinte gyermekkoruk óta élnek e szenvedélynek - fogalmazott a hajóépítő. Garab Károlyt  elsősorban nem a helyezés motiválja, hanem az, hogy a játékszabályok betartása mellett kihozza magából a maximumot, s mindezek mellé ráadásnak kapja a verseny alatt és a végén is a kiváló közérzetet.