Kovács Lajos bízik a kapuvári játékosok tehetségében

Első csapatával megnyerték a megyei bajnokságot, ami nem volt egyszerű dolog abban az időben, a második esztendőben pedig bekerültek az NB-III-ba. Szülővárosa, Csorna után Sopron következett, ahol pályaedzői feladatokat látott el. Kovács Lajos szívesen emlékezik a kapuvári évekre, amikor a megyei I.osztályú csoportba küzdötték fel magukat, de az NB-III-ban is megállták a helyüket. A szerény anyagi körülmények mellett rendkívül lelkes játékosokkal volt körülvéve, s mint mondta, élete végéig szeretettel gondol rájuk. Győrben valamivel tovább, összesen négy évig edzősködött. A MÁV-DAC-nál sem dúskáltak a pénzben, de lényegesen jobb körülmények között dolgozhattak. Az edző kritikusan megjegyezte saját tevékenységével kapcsolatban: Hiányérzet maradt benne, mert ugyan bajnokságot nyertek a Bakony-csoportban, az osztályozó mérkőzésen mégis alul maradtak a nevesebb csapatokkal szemben. A megyeszékhely után átigazolt Petőházára, ahol NB-III-as csapata a középmezőnyben végzett. A burgenlandi éveket sem bánta meg, mert sok ismerősre tett szert, és az újabb motivációnak köszönhetően még jobban belevetette magát a munkába. A változatos pálya folytatásában megint Kapuvár szerepelt, ahonnét pedig Ménfőcsanakra távozott. Az edzőt itt sem várta Kánaán, de már az első évben megnyerték a megyei I.osztályú bajnokságot, és az NB-III-ban is jól szerepeltek hat hónapon át. Kovács Lajos két és fél évig a győri Dózsa játékosait erősítette. Ragyogó eredmények születtek az NB-III és az NB-II-ben, de amikor a főszponzor kiszállt a labdarúgásból, a csapatot visszaminősítették a megyei szintre. - Lipót következett, ahol nagyon jól éreztem magam - mondta a Csornáról indult tréner. Kis csapatával a megyei I.osztályban kétszer is bronzérmet szereztek. A labdarúgóedző Bajcson mindössze nyolc hónapig tartózkodott, s ezt az időszakot így foglalta össze: a fiúk a tudásuknak megfelelően a középmezőnyben végeztek. Kovács Lajos a következő ajánlatnak nem tudott ellenállni, és átment az MTE-hez. Innen nem egészen egy év múlva távozott közös megegyezéssel. - Nem voltam jókor, jó helyen - minősítette  mosonmagyaróvári munkáját az edző, s ez idő alatt két karambolt is elszenvedett. A változatosság kedvéért megint Kapuvárra került, de a zömmel szerényebb tudású játékosokból verbuválódott csapatnak hamar elmaradtak az eredményei. A sok helyen megfordult edző a főtámogató hívására visszatért Lipótra, ahol a környező falvakból érkező, eleinte képzetlen fiatalokkal két évnyi kemény gyakorlás után megnyerték a megyei  U19-es bajnokságot. Mivel a kis településen “elfogytak”a tizenévesek, Kovács Lajos visszajött Kapuvárra. Aki jól számol, az tudja, hogy már negyedszer. - Barátok közé kerültem, és szeretnék mindenkinek megfelelni, de azt tudom, hogy ilyen kis helyen nem megy - tette hozzá a sportember. A folytatásban elhangzott: A munkámmal szeretnék bizonyítani, ugyanakkor nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. Meggyőződésem, hogy szívós munkával és a vezetők valamint az önkormányzat segítségével az első félévben az eredmények jók voltak. Az őszi szezon befejezése után az ötödik helyen álló csapat játékával Kovács Lajos nincs megelégedve, mert az utolsó két mérkőzésen gyengébben szerepeltek. Az edző a focistáktól jó erős felkészülést szeretne látni a tavaszra. A húsz-huszonegy néhány éves fiúkból álló csapatról azt tartja, hogy tehetségesek és fejlődőképesek, ezért a szorgalmukon múlik, hogy milyen karriert futnak be. Menő játékosok és sztárok igazolására nem futja, ezért   saját berkeiken belül kell elérniük a jobb eredményt.