Közös uniós agrárpolitika, közös szabályok

Gyopáros Alpár országgyűlési képviselő meghívására Csornára látogatott Kis Miklós Zsolt, a Miniszterelnökség agrár- és vidékfejlesztésekért felelős államtitkára. Az agrárpolitikus a gazdáknak tartott tájékoztató előtt válaszolt a Rábaközi Televízió kérdéseire.

Hogyan érintheti Győr-Moson-Sopron megye kis településeit az Európai Bizottság azon döntése, amely szerint a következő ciklusban az agrártámogatásokat szeretnék csökkenteni?
– Az Európai Bizottság ezen döntése a közös agrárpolitikai forrásokra vonatkozik, melynek két része van: egyrészt a területalapú támogatások rendszere, a másik pedig a vidékfejlesztés. Az Európai Bizottság javaslata értelmében a közös agrárpolitikának a keretösszege és az összetétele is csökkenne, ráadásul Magyarország számára ez több mint 20 százalékos csökkentést jelentene, például a vidékfejlesztési programokat illetően. Ez a megye gazdálkodói, illetve kistelepülései, és az itt élők számára rossz hír, hiszen a vidékfejlesztési programból számos támogatást sikerült biztosítanunk az agrárvállalkozások számára. A kis települések és az itt élők is a vidékfejlesztési program pályázatain keresztül életminőség javulást érhetnek el, hiszen ha szépül a környezet és fejlődik a település, akkor az az ott élők számára is jó.
– Amennyiben ez a bizottsági javaslat megvalósulna, akkor igen magas megvonással szembesülnénk, vagyis a több mint 25 százalékos elvonás bizony komoly hatással van a vidékfejlesztési programra. Mi azt gondoljuk, hogy ezen változtatni kell, ezért ezt a bizottsági javaslatot nem fogadtuk el, és bízunk abban, hogy a következő évben egy újonnan felálló Európai Parlamenttel és újonnan felálló Európai Bizottsággal olyan költségvetést tudunk biztosítani az agrárvállalkozások, a vidék számára, amellyel el lehet érni közös céljainkat.

Van-e arról valamilyen kimutatás, hogy Győr-Moson-Sopron megyében milyen arányban részesültek támogatásban a kis és közepes gazdálkodók, és milyen arányban voltak a pályázatok nyertesei a nagygazdaságok?
– Konkrétan statisztikai számokkal nem tudok szolgálni, azt viszont biztosan el tudom mondani, hogy a vidékfejlesztési programban meg volt határozva mind az állattartó telepek, mind a kertészetek és szinte minden más beruházási pályázat esetében az, hogy egy bizonyos gazdasági méret felett az össztámogatásnak csak maximum 20 százalékát kaphatták meg a nagyvállalkozások, és a fennmaradó 80 százalékát pedig a kis és közepes agrárvállalkozások, családi gazdaságok. Ez a beruházásokat illetően, a megye vonatkozásában megközelíti a 18 milliárd forintot, amelyet eddig az agrárberuházásokra, élelmiszer-ipari beruházásokra, vagy akár a települési önkormányzatok számára támogatásként biztosítottunk. Azt biztosan el tudom mondani, hogy ami az agrárvállalkozásoknak odaítélt támogatásokat illeti, a nagyvállalkozások még kevesebb, mint 20 százalékhoz jutottak hozzá ezekhez a támogatásokhoz.

Van-e és a jövőben lesz-e beleszólása a helyi települési agrárgazdasági bizottságok vezetőinek vagy más köztiszteletben álló személyeknek abba, hogy egy adott településen melyik beruházások érdemesek a támogatásra?
– A beruházások odaítélésénél a minisztériumnak, a mi államtitkárságunknak előre rögzített és szigorú szabályok szerint kell biztosítania azt, hogy ezek a pályázati döntések hogyan történjenek. Egyrészt a jogosultsági ellenőrzésen és különböző kiválasztási kritériumokon át jut el a pályázó a sikerhez, ám ezeket a szempontokat nem önállóan mi határozzuk meg elsősorban, hanem egyeztetni kell róla az Európai Bizottsággal.
– A közös agrárpolitika azt is jelenti, hogy közös szabályok vannak, és minden tagállamnak ugyanezt be kell tartania. Ezért amikor 2014-ben az Európai Bizottsággal megterveztük és elfogadtuk a vidékfejlesztési programot, gondoltunk arra, hogy – mint ahogy korábban, mikor még nem uniós támogatásból, hanem hazai forrásokból azt tudtuk mondani, hogy egy agrár érdekképviselet, vagy akár kamara vagy más civil szereplő véleménye alapján ítélhessünk meg egy pályázatot – ezt az Európai Bizottság a mostani uniós ciklusban és az uniós pénzek elköltésénél nem engedi. Ezt a próbálkozásunkat nem tudtuk sikerre vinni és azt gondolom, hogy a jövőben sem lehet arra számítani, hogy a kamarának, mint köztestületnek ennyire meghatározó szerepe legyen. Ez minden tagállam számára érvényes, tehát nem az lesz a pályázatok kiválasztásának alapja, hogy azt mondjuk: a kamara vezetői ott a megyében támogatják-e vagy sem, hanem elsősorban a pályázatok belső tartalmát, az üzleti tervét és a megvalósításában lévő lehetőséget kell megvizsgálnunk, és persze egyéb más szakmai szempontokat is, mint innováció, energiahatékonyság. Nekünk elsősorban a szakmai tartalmát kell ilyen szempontból vizsgálni, és nincs lehetőségünk arra, hogy a kamara helyi vagy megyei vezetői mondják ki egy adott pályázatról, hogy azok érdemesek-e arra, hogy támogatásról biztosítsuk a leendő pályázót.
– Megjegyzem: nem is biztos, hogy jó, ha ezt az irányt folytatnánk, vagy akár megpróbálnánk, hiszen ismerjük annyira a vidéki szereplőket, hogy elég jól ismerik egymást és adott esetben szubjektív megítélések alapján hoznának esetleg valakit rosszabb helyzetbe. Mi ezt mindenképpen el szeretnénk kerülni, tehát nem várható ennek a bevezetése a jövőben sem.