Ma egész más szemmel nézzük az osztrák-magyar viszonyt

Lassan a végéhez közeledik a kapuvári szabadegyetem őszi szemeszterének előadássorozata. Az idei utolsó előtti tárgykör a nyugati határtérség és az osztrák magyar osztozkodás témakörét  járta körül. Dr. Tóth Imre, a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának docense kettős identitásában volt jelen a rendezvényen, hiszen ő igazgatja a Soproni Múzeumot is. A tudományos doktori fokozattal rendelkező történész tevékenysége Kapuvárhoz olyan szinten kapcsolódik, hogy a Rábaközi Muzeális Kiállítóhely ez év végéig a hűség városának intézményéhez tartozott. A feltáratlan források tömkelege, és a szakmai berkekben sokszor heves  értelmezési vitákat kiváltó 20. századi diplomáciatörténeti összefüggések kutatása bőségesen ad feladatokat a számtalan ösztöndíjat és tanulmányutat elnyert fiatal szakembernek.

Dr. Tóth Imre kapuvári előadásában a 20. század átfogó kérdésköréből kiemelten az 1918-tól 1921-ig tartó eseménytörténetét foglalta össze. A területek oda-vissza csatolása kihatással volt az új államok nemzeti és egzisztenciális vetületeire, továbbá logisztikájára és gazdaságára is. – Sopron korábban németek által is lakott terület volt, ezért az első világháborút lezáró békekötések közül talán etnikai szempontból az 1921-es velencei szerződés volt a legigazságosabb, ugyanakkor a német anyanyelvűek nem biztos, hogy ilyen országban szerettek volna élni. Gazdasági szempontból Sopron és Burgenland is sokat veszített, hisz az ekkor létrejött „nadrágszíj” parcella miatt működésképtelenné vált az északi és déli területek közötti kommunikáció. Sopron alól kicsúszott az addigi biztos piaci környezet, ezért a nyugati határszélhez közeli város egyre inkább rászorult az ország keletebbre lévő településeinek nyersanyagaira. Ugyanakkor ez fordítva is igaz volt, mert a rábaköziek nehezen jutottak el Bécs és Kismarton környékére, ezért a soproni felvevőpiac jelentette az egyetlen boldogulási lehetőséget.

Akik  a határ túloldalára kerültek, hosszú ideig nagy nosztalgiával tekintettek Magyarországra.
Az 1950-es évekig Őrvidéken talán alacsonyabb volt az életszínvonal, mint mifelénk, tehát akkor még egyáltalán nem látszott, hogy fényes jövő előtt áll a burgenlandi térség. A politikai élet ugyanúgy bizonytalan volt, s nemcsak errefelé, hanem egész Ausztriában – tette hozzá a történész.

Az emberek néha ma is felteszik maguknak a kérdést: Ha most lenne a népszavazás, hogy döntenének, illetve jól tették-e akkor a soproniak, hogy maradtak? Dr. Tóth Imre szerint ezt ki-ki személyesen tudná megítélni, de ha Sopron valamennyit vissza tudna szerezni az 1918-ban elveszített térségi szerepéből, akkor ezt az időszakot mindössze egy epizódnak kell tekinteni a történelmi körforgásban. Burgenland noha nem volt homogén, mégis egységes képet mutatott, és korábbi kapcsolódások nyomai természetesen ma is megtalálhatók, melyekről a soproni múzeum is sok dokumentumot őriz. – A nyolcvan év történeti távlatból nem tekinthető igazi távolságnak, de nyilván az akkor élőknek és még nekünk is ez nagyon súlyos teher, amivel együtt kell élnünk. Úgy gondolom, hogy a következő évtizedekben ennek meg fog történni valamiféle reorganizációja, és a hátunk mögött kellene hagyni ezt az egész problematikát.