Magas elismerésben részesült a Hunyadi tanára

Szilágyiné Polgár Éva a közelmúltban megkapta a Mikola Sándor-díjat. A pedagógusnak az elismerés mellett a legnagyobb örömet a csillogó szemű, lelkesedni tudó tanulók adták az eltelt negyven év alatt.

Szilágyiné Polgár Éva negyven éve tanít a Hunyadi János Középiskolában matematika-fizika szakos pedagógusként. A nyugdíjas tanár óraadóként dolgozik jelenleg is az intézményben. Televíziós felvételünkön kollégája, Licskai Angéla beszélgetett a kitüntetésben részesült középiskolai tanárral.
Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat 1961-ben alapította a Mikola-díjat. Mikola Sándor Eötvös Loránd segédjeként is dolgozott, és méltán lehet minden fizikatanárnak példaképe. Évente két olyan szaktanár kaphatja meg a rangos díjat, aki a kísérletező oktatásban ért el kimagasló eredményeket.
A Hunyadi iskola tanárai amikor értesültek arról, hogy nyugdíjas kollégájuk milyen elismerésben részesült, büszkén osztották meg a hírt az intézmény facebookos oldalán, melyre rengeteg komment érkezett. «Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan tanárom volt ebben az iskolában, akiket teljes szívemből szerettem, ráadásul úgy, hogy a szakjukban minden voltam, csak penge nem.»
– Régi, idős kolléganőim levélben fogalmaztak meg hasonló gondolatokat. Családtagjaim szintén nagyon büszkék voltak rám – mondta Szilágyiné Polgár Éva.
– Kislányként orvos szerettem volna lenni, de rájöttem, hogy nem tudnám elviselni, ha bármikor elveszteném a beteget, ezért rögtön lemondtam az orvosi pályáról. Mindig szerettem tanulni, ezért változott az elképzelésem arra vonatkozóan, hogy mi szeretnék lenni. Szerettem volna, ha egyszer az én szavaimon is úgy csüngenek a diákok, mint ahogy én hallgattam tanáraimat. Harmadikban úgy gondoltam, hogy orosz-német szakos tanár leszek, de akkoriban csak tizennégy-húsz főt vettek fel az országból, ami nagyon elbizonytalanított. Mivel matematikából és fizikából száz jelentkező jutott be egy-egy évfolyamra, megpróbálkoztam ezzel a szakpárral. Mire végeztem az egyetemen, mindkettőt megszerettem, azonban a kísérletező fizikát itt kedveltem meg a Hunyadiban Kovács Ilona jóvoltából – mondta a díjazott pedagógus.

– Intézményünkben 1977 óta tanítasz. Sosem gondoltál arra, hogy váltani kellene, vagy más területen is szívesen kipróbálnád magad? – hangzott a következő kérdés.
– Imádtam ezt a gimnáziumot, imádtam a gyerekek között lenni, itt szereztem barátokat, úgyhogy fel sem merült soha a fejemben, hogy mást szeretnék csinálni – reagált a riportalany.

A matematika-fizika szakos pedagógus mindig fontosnak tartotta az egymásra figyelést. Diákjai felé érdeklődéssel fordult, igyekezett minél alaposabban megismerni őket. Amikor egy-egy rosszabb érdemjegy miatt elbizonytalanodott, Wekszli Árpádné a következőt tanácsolta neki «Nem azért vagyunk itt, hogy szeressenek, hanem megtanítsuk a tárgyainkat a gyerekekkel.» Karakai Anna, a Hunyadi egykori tanára a következőt jegyeztette le a füzetekbe: «Követelek, mert tisztellek.»

– Megfogadtam ezt is, és hittel hirdettem: A tudás hatalom! A hitem most is megvan, de hirdetni már nem tudnám teljes szívemből – hangsúlyozta Szilágyiné Polgár Éva, akit az elmúlt negyven éves pedagógus pályafutása során több meghatározó impulzus ért. Legkedvesebb személyes élménye gyermekei és unokái születése. Munkába állásakor a kollégiumban kezdhetett, ahol olyan dolgokat tanult meg, amilyenekre az egyetem nem készítette fel: például a gyerekre időnként rá kell szólni. Minden osztályának meg volt a maga varázsa, ezért az osztályfőnöki munkát is nagyon szerette. Fantasztikus élmény volt számára, amikor diákjaival élőben hallgathatta a hazánkba látogató, Amerikai Egyesült Államokban élő atomfizikus Teller Edét.

Szilágyiné Polgár Éva sok program kitalálója és megvalósítója volt az iskolában. Negyvenedmagával vett részt a francia–svájci határon a föld alatt húzódó 26 kilométeres Európai Részecskefizikai Laboratóriumban szervezett továbbképzésen. Bekapcsolódott az országos Öveges-verseny szervezésébe is. A pedagógus szakos tanulóknak megszervezte a „Matematika kicsiknek, nagyoknak” programot. Az egyik fizikatanári ankéton szerezte a következő ötletét: általános iskolásoknak fizikatörténeti vetélkedőt rendezett. A „Mérjünk együtt!” projektórákat szintén a pedagógiás diákoknak találta ki. A közel 20 kilométeres túranapokat a régi akadályversenyek mintájára soproni kollégája szervezte meg, amikor a diákok egy-egy állomáson fizikai méréseket végeztek. A Hunyadi tanára sok diákkal vett ezeken részt. A szülőknek, pedagógusoknak és tanulóknak felejthetetlen élményt nyújtottak az anyák napi programok, melyekre örömmel jöttek el az anyukák és nagymamák.

– Osztályaimmal nem jutottam volna el ilyen szintre, ha a szülők nem ennyire támogatók és együttműködők. Nagy szerencsém volt mind a hét osztályommal – jegyezte meg a Hunyadi tanára.

– Tapasztalt pedagógusként egy pályakezdő tanárnak mit tudnál tanácsolni? – tette fel következő kérdését Licskai Angéla. – Azt, amiből én is merítettem, vagyis próbálják minél jobban megismerni a diákokat, mert akkor megtalálják azt az utat, amellyel közelebb kerülhetnek hozzájuk – fogalmazott Szilágyiné Polgár Éva.