Májusfa, jelképes életfa és tarka virág az enesei majálison

Enesén a nemrég átadott játszóteret választották a tavalyi évben született gyermekek tiszteletére szervezett faültetés helyszínéül. Az apróságok nevét vésett réztábla őrzi meg. Nagy Károlyné védőnő támogatja a közösségi programok szervezését, melyben kicsik és nagyok egyaránt részt vehetnek. A község harmonika-kísérettel megszólaló alkalmi férfikórusa Ez a kislány, barna kislány... című rábaközi nótával hangolódott a majálisra, amit persze a nők sem bírták sokáig csendben hallgatni, mert hamar kapcsolódtak a falu dalos kedvű csapatához.
A lufikkal és tarkabarka szalagokkal gazdagon díszített májusfa tövében az egyik helyi polgárőr vígan mesélt a falubeli fiúknak a régi szokásokról. Néha, bizony megtréfálták egymást az öt-hat fős csapatok, mert akinek eltűnt a májusfája, az nem lehetett szívbajos, és vitte a másikét, hogy csak az az egy álljon büszkén a lányos ház udvarán. A gazda pálinkával fogadta a “hívatlan vendégeket”, ezért néha csak hajnalban értek haza, így nem csoda, ha a fa helyett a fiúk dőltek ki a sorból. A hónap végén még nagyobb szeretettel fogadták a csoportot, csak tüntessék már el a májusfát az udvarról, főleg, ahol a lugas lábának támasztották a magas alkalmatosságot, ami nem átallotta megbillenteni a kerítést sem.
A lányok-asszonyok örömmel válogattak a virágpiac szebbnél szebb kínálatából. Kinek a növények színe, a levelek formája, míg másnak a tartósság és a méret számított. Főleg az idősebb korosztály képviselői ismerik ki magukat a cserepes növények között, ezért ők nem a mindenkori divat, hanem az eltarthatóság alapján választanak. Mohos Ferenc idén sem hazudtolta meg magát, mert legalább a tavalyihoz hasonló gazdag kínálattal jelent meg az enesei majálison. A harminc éve kertészkedő szakember a Komárom-Esztergom megyei Dad községből érkezett a helyszínre, hogy árulja szebbnél szebb egynyári és évelő virágait, melyek után egyre szerényebb a kereslet. Rostásné Patyi Kata már előre számít a május eleji virágpiacra, ahol beszerzi a legfrissebb példányokat. Idén állómuskátlit és szegfűt vásárolt, de mint mondta, további növények beszerzését tervezi, mert a rokonok kertjét is szívesen feldíszíti.
A felesége, a menye és az unokája társaságában érkezett Csapó Jenő már jó egy órája  kísérgette türelmesen családtagjait, akik újból és újból találtak valami szemlélnivalót. A szabadnapját a virágpiacon töltő úr női dolognak tartja a lakás díszítését, csinosítását, de attól még ő is szépnek látja a virágokat. A família hölgy tagjai két-három hete emlegették a majális kedvelt rendezvényét, ezért érthető, ha nehezen hagyják abba a növények válogatását, és többször visszatérnek a megjárt helyre. A kocsmát kerülő Csapó Jenő szerint férfi kortársainak falun ritkábban akad szórakoznivaló, ezért szerinte ki kell használni a közösségi rendezvények által kínált szabadidős lehetőségeket. Belátja, hogy finom a szabadban főzött bográcsos ebéd, de azért mindennap nem cserélné fel erre a rendesen terített asztalt. A nyugdíjas férfi ifjúkorában természetesen részt vett a májusfaállításban, melyről sok kedves történetet őriz emlékezetében. A hatvanas éveket felemlegető, régi dolgokról örömmel beszélgető helyi lakos azt is kilátásba helyezte, hogy kitart estig, hiszen itt lakik az enesei majális helyszínének közelében.
Szakács Ferenc kora estig tartó sétakocsikázásra hívta a település apraját-nagyját. A fogat díszítését a gyerekekre bízta, hogy még emlékezetesebb legyen számukra az ünnep. A fiatalok legnagyobb örömére az élen menetelő Olga anyukát és Colorado nevű csődör párját elkísérte pár hetes kiscsikójuk, Olivér is.