Megemlékezés a doni katasztrófára

A 2. magyar hadsereg tragédiája, a volt Szovjetunió területén, a Don folyó mellett embertelen körülmények között elhunytak emléke előtt tisztelegtek Csornán. A katonák közül sokan tengernyi szenvedés után tértek haza a hadifogságból – hangsúlyozta Major András alpolgármester.

Hazánkban országszerte megemlékezéseket tartottak a doni áttörés 76. évfordulója alkalmából. Csorna Város Önkormányzata és a Premontrei Prépostság január 13-án, a délelőtti szentmisét követően tartott megemlékező ünnepséget – a Jézus szíve templom déli oldalfalán elhelyezett – II. világháború ismert és ismeretlen áldozatainak emléktábláinál. A rendezvény katonahősökhöz illő „Könyörgés a magyar hadifoglyokért” című énekkel kezdődött, majd megszólalt a déli harangszó, mely Boldvai Márton Bertalan szerint az elesettek hősiességére figyelmezteti az utókort. A premontrei atya ezt követően átadta a szót Major András alpolgármesternek. – A Don-kanyarban vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak: 1943. január 12-én a 2. Magyar Hadsereg a Don menti terepszakaszt védte. Aztán a megindított szovjet offenzíva a védvonalat több helyen is áttörte, a visszavonuló magyar sereg hatékony támogatás és utánpótlás hiányában pedig jelentős veszteségeket szenvedett, darabokra szakadt, majd megsemmisült – hangzott a megemlékezésen. – A megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek és vesztek oda a mínusz 40 fokos orosz télben. A méltatlan körülmények ellenére is a hősök esküjüket betartva teljesítették kötelességüket az életük árán is, mely a legtöbb, amit egy ember a hazájáért, és annak szabadságáért adhat – fogalmazott Major András. Az alpolgármester leszögezte: Ez volt a magyar hadtörténet legnagyobb véráldozata, idegen földön, idegen érdekekért még ennyi hazánkfia nem veszítette életét, magyar katona a keresztes háborúk óta nem harcolt ilyen messze a hazájától.
A szónok szerint az utókor kötelessége az emlékezés, mert csak annak a népnek van jövője „mely, ha kell megsirat, ha kell megbocsát, de nem felejt soha”. A mai kor emberének erőt kell merítenie a katonák megpróbáltatásaiból, de nem szabad ugyanazokat a hibákat még egyszer elkövetnünk.