Megemlékezés Kapuváron az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából

A magyarság vágya beteljesülését várta 1956-ban. A nemzeti függetlenség és a társadalmi rend felépítését szerették volna véghezvinni. A magyar történelem talán legkiemelkedőbb húsz napjára emlékeztek Kapuváron.

Apró, de elszánt nemzet emelte fel a fejét, és nemet mondott az elnyomásra, a diktatúrára. Az ’56-os forradalmat vérbe fojtották, a magyar szabadság összeomlott.
Az 1956-os forradalom 50. évfordulójára Németh D. László helytörténész „Kapuvár, 1956: Fodor József és sorstársai emlékének„ címmel könyvet írt a forradalom és szabadságharc kapuvári vonatkozásairól.
- Amióta a történelemórákon, a hivatalos megemlékezéseken, az ünnepi műsorok alapján idézhetjük fel, mi is történt akkor, fejet hajthatunk az áldozatok emléke előtt, mintha kevesebbet akarnánk tanulni 1956-ról. A forradalom leverését követő évtizedekben Magyarországon tilos volt erről az időszakról beszélni; ellenforradalomnak bélyegezték. A forradalom következményeként kb. negyedmillió magyar hagyta el az országot nyugatra menekülve. 1957 januárjától a forradalom résztvevőit tömegesen bebörtönözték, majd sokukat kivégezték. 1989. október 23-a óta ez a jeles nap kettős nemzeti ünnep Magyarországon: az 1956-os forradalom kitörésének és az 1989-es Magyar Köztársaság kikiáltásának napja – fogalmazott Németh D. László.
– Minden forrás arról tanúskodik, hogy a forradalom alapélménye a nemzeti egység volt és a felszabadultság boldogsága. 1956. október végén az az érzés, hogy együtt van a nemzet, együtt van az ország, mindennél erősebb volt. A forradalom alapkövetelését is az egész nemzet osztotta: Vissza kell szerezni Magyarország függetlenségét! Az önkényuralom helyett szabadságjogokat, önrendelkezést, szabad választásokat akart mindenki – tette hozzá a megemlékezés szónoka.

A kapuvári Fő téri emlékműnél tartott megemlékezésen közreműködtek: Felsőbüki Nagy Pál Gimnázium diákjai, Ézsöl Krisztián narrátor, valamint Bognár Dávid ének.