Ünnepélyes könyvbemutatóra hívta az érdeklődőket nemrégiben a Gartáért Alapítvány: megjelent Zsebedics József Győr-szigeti plébános
harmadik kötete, melyben a szerző a kapuvári egyház történetét dolgozta fel.
Zsebedics Józsefet jól ismerik Kapuváron, hiszen több évtizedes plébánosi múlt köti össze a településen élő hívekkel. A kanonok jobbnak látta, ha nem kezd bele a jelenlévők hosszas köszöntésébe, mert mint mondta, oly sok kedves ismerősét látja viszont a rendezvényen, hogy nagyon sokáig tartana a nevek felsorolása, kihagyni viszont senkit sem szeretne.
Zsebedics József pályafutásának kezdeti időszakában inkább a gartai templommal kapcsolatos kutatásairól tartott előadásokat; ekkoriban még nem foglalkozott könyvírással. Első kötetének megjelenése után sem gondolta, hogy folytatni kellene a munkát, de mivel sok megkeresést kapott, elhatározta, hogy mégsem hagy fel az írással.
A Gartán szolgálatot teljesítő plébánosok már a hercegségek idejében is jól érezték magukat az emberek között.
– Amikor ide kerültem, nem volt könnyű dolgom, hiszen csak huszonöt éves voltam, de hamar megkedveltem a gartaiakat. Az iskolában három osztály működött, s hetente kétszer jöttem a diákokhoz – emlékezett a kezdetekre a káplán. Ez az idő elmúlt, ma már nem lenne képes kerékpárra pattanni, hogy találkozzon a számára kedves emberekkel, ezért inkább könyvbe foglalja a régi szép időket. Az idén ősszel bemutatott „A kapuvári egyház története III.” című kötet anyagát részben a helyiek elbeszélései alapján állította össze, mert a városrész önállóvá válása után a szerző kevés irathoz fért hozzá. A kiadvány címlapján látható Kapuvár legrégibb szobra, az ún. „üldögélő Isten, vagy szenvedő Jézus”, melyet az Osli utcából hozattak be templomkertbe. Több írásos dokumentum maradt fenn azoktól az időktől, amikor a gartai lelkészség plébániai szintre emelkedett. A világháború a gartaiak életét sem kímélte, ezért az író erről is említést tesz a könyvében. Az egyesületi élet és a cserkészmozgalom felszámolása után nehéz évek következtek, mert a papság csak a hittanórán foglalkozhatott a hívekkel. Sztálin halála után enyhülés következett, és az 1954-es Mária-év hatalmas fellendülést hozott az egyházban.
1956-os ünnepi megemlékezés Kapuváron
A szabadság nagyon nagy dolog. Olyan, mint az egészség, akkor vesszük észre, ha már nincs. Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire, a szabadság és a nemzeti szuverenitás örök értékére, valamint a mártírokra emlékeztek Kapuváron, a Rábaközi Művelődési Központban.
A Beledi Ezüsfenyő Nyugdíjas Egyesület társadalmi munkája
Az emberek az otthoni munka mellett is vegyék észre, ha tehetnek valamit a környezetért, mert annál élhetőbb egy település, minél jobban odafigyelnek a lakóhelyükre.
Ünnepi megemlékezés Csornán az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából
Csorna Város Önkormányzatának ünnepi megemlékezése fáklyás felvonulással vette kezdetét a városháza előtti térről.
1956-os ünnepi megemlékezés Kapuváron
A szabadság nagyon nagy dolog. Olyan, mint az egészség, akkor vesszük észre, ha már nincs. Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire, a szabadság és a nemzeti szuverenitás örök értékére, valamint a mártírokra emlékeztek Kapuváron, a Rábaközi Művelődési Központban.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 69. évfordulójára emlékeztek Beleden
Tisztelet azoknak, akik 1956-ban felemelték a szavukat, és tisztelet azoknak is, akik ma is őrzik a szabadság lángját a lelkükben! Vannak napok, amelyek nem múlnak el.
A csornai Arany János EGYMI-ben rendezték meg a Magyar Diáksport Napja 2025-ös kiemelt programját
Az Aktív Iskola Program célja, hogy minél élménydúsabb legyen a mozgás a testnevelés órákon, sőt, ez még a mozgásában korlátozott tanulókra is vonatkozzon.