Megkezdte munkáját Beled új művelődésszervezője

Beled új művelődésszervezője élete meghatározó részét a fellegekben töltötte, és légiutas-kísérőként eljutott a világ legcsodálatosabb tájaira, de idővel mégis úgy döntött: felhagy a „jövök-megyek” életmóddal. Zlatoczki Ágnes elsőként a Rábaközi Televíziónak beszélt eddigi pályafutásáról és az elkövetkezendő reményteli időszakról.

A budapesti származású Zlatoczki Ágnes a fővárosban végezte iskoláit és 24 éves korában a véletlennek köszönhetően csöppent bele a légiutas-kísérők világába. Miután megfelelt a többfordulós felvételin, nagy fordulatot vett az élete, ráadásul ezt megelőzően egyszer sem ült repülőgépen. Első útja alkalmával eljutott Hurghadába. Nagyon szerette a munkájával járó állandó utazást, melyhez rengeteg élmény köti a mai napig. Visszagondolva megállapította: fiatal kora ellenére fel tudta mérni annak jelentőségét, hogy bejárhatta a fél világot, és volt olyan hely, ahol hosszabb időt is eltölthetett.
– Annyi csodát láttam, hogy hálás vagyok a sorsnak. Amikor először voltam Mauritiuson, szinte paradicsominak éreztem az egész helyet, mintha egy képeslap elevenedett volna meg: áttetsző víztükör, hófehér homok – beszélt élményeiről Zlatoczki Ágnes.

Olyan charter járatokon teljesített szolgálatot, melyek nyaralóhelyre szállították az utasokat. Nyaranta oda-vissza repültek, télen pedig a célállomáson várták ki a turnusok végét.
A földi kiszolgáló-személyzet leegyszerűsítve csak „csőpincérnek” csúfolta őket, pedig ennél sokkal összetettebb feladata volt a stewardesseknek. Elsősorban az utasok kényelméről és biztonságáról gondoskodtak. Akinek a rendszeresen ismétlődő kiképzések végén nem sikerült a számonkérés, pótvizsgára volt lehetősége. Amennyiben ott sem felelt meg a szigorú elvárásoknak, bizony el kellett gondolkodnia a folytatást illetően.
Feladataik közé tartozott még az utasok étkeztetése, a pilóták kiszolgálása, kapcsolattartás az adott célállomás földi személyzetével, de a rosszulléttel küzdő utasokat is ők hozták rendbe.

Alap felvételi követelmény volt akkoriban az angol nyelvvizsga, a kizáró okok közt szerepelt viszont a látható helyen lévő tetoválás, a piercing. A pszichológiai tesztek után több elbeszélgetésen derítették ki rátermettségüket. A 160 cm-nél alacsonyabb hölgyek „labdába sem rúghattak”, mert ekkora termettel nem érik el a repülőgép fedélzetén lévő kalaptartót és az ajtó becsukása is gondott jelentett volna. A hathetes tréningen az alapokat vették át, majd jött az írásbeli és szóbeli vizsga. A vészhelyzeti eseteket szituációs gyakorlatokkal próbálták el. Mivel cseh érdekeltségű légitársaságnál dolgozott, Prága volt a második otthona közel tíz esztendeig.

Mi motiválta a légiutas-kísérőt arra, hogy felhagyjon ezzel a nehézségekkel és szépségekkel teli hivatással? Megunta az állandó jövés-menést. Fontosabb szempont lett az akkori ismeretsége, majd stabil párkapcsolatából gyermekei születtek. Sokan még így is vállalják a repülést, de szerinte nem családbarát ez az életforma. Lánya születése után, 2013 őszén költöztek Sopronba, s nem sokkal ezután egy kisfiúval gazdagodott a család. Néhány évig csak a gyerekekkel való foglalatosság töltötte ki az életét, majd ahogy nagyobbak lettek, munka után nézett. Repülős korszakában levelező tagozaton szerezte meg a művelődésszervező-andragógus végzettséget. Diplomája egészen eddig a fiókban pihent, mert nem volt rá alkalom, hogy kamatoztassa tudását. Internetezés közben fedezte fel a beledi önkormányzat pályázati felhívását és a határidő lejárta után adta be jelentkezését a meghirdetett állásra. A személyes interjút követően néhány nap múlva értesítették, hogy felvételt nyert.
Zlatoczki Ágnes első beledi napjai-hetei arról szólnak, hogy megismerje azt a környezetet, ahol dolgozni fog. Eddigi tapasztalatai nagyon kedvezőek: örömmel fogadták az emberek és mindenki segítőkészen áll hozzá. Külön említette a rugalmas életszemléletet, mely számára talán az előbbieknél is fontosabb. Jelenlegi munkájáról azt gondolja, hogy mivel színes fantáziával rendelkezik, bőven lesz alkalma kibontakoztatni kreativitását, ami saját életére is egy az egyben igaz.
– Hiszek abban, hogy az élethosszig tartó tanulás, illetve ennek széles spektruma az egyik legfontosabb dolog – fogalmazott a riportalany, aki nemcsak a szakmai előremenetelre gondolt, hanem arra, hogy rendkívül gyorsan változik a világunk.

Zlatoczki Ágnes sokoldalúságáról árulkodik két kedvenc szabadidős foglalatossága. A szappankészítés főleg azért tetszett meg neki, mert otthon is könnyen elvégezhető, bárki által elsajátítható tevékenység. A növényi alapanyagokkal való pepecselést a tortasütéshez hasonlította, ráadásul a natúrkozmetikumot sokféle módon lehet díszíteni. Ha elkészül egy-egy késztermékkel, minden alkalommal ugyanaz a jóleső izgalom keríti hatalmába. Hobbiját addig fejlesztette, hogy szakkört is tart a téma iránt érdeklők számára.
Szinte a szappankészítéssel egy időben kezdődött nála egy másik szerelem. Észrevette, hogy milyen nagy örömet jelent számára, ha megörökítheti az adott pillanatot, a körülöttünk lévő világot. Azóta elvégzett egy fotós OKJ-s tanfolyamot. Bár bizonyos ideje kevesebb energiát fordít a fényképezésre, de ezt a hobbit sem tette végérvényesen félre.

A művelődésszervező tisztában van azzal, hogy nem tervezhet nagy megemlékezést március 15-ére, ezért rajzpályázatot hirdettek óvodások és iskolások számára. Az alkotásokat a művelődési ház bejáratánál szeretnék közszemlére tenni. a Zlatoczki Ágnes a koronavírus járvány miatt a későbbiekre tartogatja megvalósításra váró ötleteit. – Ha jól érzem magam, és látom, hogy van értelme annak, amit csinálok, ráadásul pozitív visszajelzéseket kapok ezzel kapcsolatban, akkor van miért dolgoznom – tette hozzá.