Méltó kezek ápolják a Jászai Mari-örökséget Rábatamásiban

Az ászári ácsmester lánya, Jászai Mari, olyan korban született, melytől a polgárosodás beteljesedését várták az emberek. Szerepeiben úgy formálta meg az emberiség sorsát előrevivő női karaktereket, hogy azok méltó helyükre kerüljenek a színház- és irodalomtörténetben. A tragika egyszerű sorból emelkedett fel a világ legjelentősebb színésznői közé úgy, hogy saját magát fejlesztette, és rengeteget tanult. Nagy elszántság kellett ahhoz az 1860-as években, hogy egy lány minden biztos háttér nélkül, elhagyva a szülői házat, a saját lábára állva ilyen csodás színikarriert fusson be. A nagy világvárosok teátrumaiba hívták szerepelni, s hogy ott is megfeleljen, elsajátította az angol nyelvet. Ambíciótól és tehetségtől fűtve megtanult ógörögül, hogy közelebb kerüljön az antik drámák világához.
Keserü Katalin művészettörténész szerint ma is aktuális a kérdés, hogy miként becsüli meg a társadalom a nőket, és mennyire veszi figyelembe a véleményüket. Napjainkban gyors egymásutánban következnek be az események, ezért nem éljük át elég mélyen a fontos mozzanatokat. A művészettörténész szerint Jászai Mari sorsa a példa arra, hogy néha meg kell állni, és elidőzni a jeles pillanatokban.
A színésznő 1909-ben vásárolt rábatamási házában rögzítettük a beszélgetést Keserü Katalinnal. Megtudtuk tőle, hogy a tragika  József nevű testvére miatt választotta nyári lakhelyéül ezt a települést, hiszen  tízgyermekes öccse kántortanítója volt a falunak. Jászai Mari a népes rokonság miatt kibővíttette házát, ahova sok korabeli híresség tette be a lábát. 1954-ben Gobbi Hilda és több jelentős színész jelenlétében emlékhellyé nyilvánították a Rábatamásiban álló épület két szobáját. 2001 táján állami segítségből újították fel a Jászai-házat  Keserü Katalin közreműködésével, aki akkoriban az Ernst Múzeumot vezette. A művészettörténész úgy véli, nem terjedt el eléggé a rábatamásiak köztudatában, hogy a híres tragika e ház falai közt töltötte mindennapjait, sokkal inkább emlékeznek a Jászai család későbbi tagjaira.
Az interjúban megütötte a fülemet a az a majdhogynem elejtett mondat, ami szerint Keserü Katalin nagyapja is a faluban tanított. Ez után fény derült arra, hogy honnan a művészettörténész elhivatottsága a téma iránt: - Nagyapám Jászai Mari testvére volt, őt aztán a fiai követték a tanító állásban. A családtag (most már tudjuk, hogy az) szeretne újabb életet hozni a házba, programokat szervezni, hogy ezáltal is tudatosodjon a helyiekben: nem akárki lakott a községben és járkált az utcákon.