Merjük egymást megkacagtatni, mert az öröm lassan megváltoztatja az élete

Az emberek sokszor szemérmesen hallgatnak a problémáról, pedig nemcsak Erdélyre jellemző, hogy sok az elhagyatott gyermek. Böjte Csaba kifejzete empátiáját és így fogalmazott: Ha a szemünk vagy a fogunk megbetegszik, akkor miért ne romolhatna el a szülők családfenntartó készsége is? Ilyenkor nem ítélkezni, hanem segíteni kell – mondta a  szerzetes „Csillagösvény a Dunántúlon” című programja csornai állomásán, aki ezt követően a kapuvári hívekkel találkozott.

Jézus tanítása szerint a család a világ összetartó ereje, de sajnos napjainkban egyre több szeretetteljes közösség hullik szét darabjaira. A házastársak hamar elengedik egymás kezét. Böjte Csaba meglepve tapasztalta ausztráliai útján, hogy Sydney környékén is milyen sok az elhagyatott gyermek, és hazánkban közel húszezer kiskorú él állami gondozottként.
– 1993-ban nyitottam Déván az első gyermekvédelmi központot, amely nem tudatos szervezés eredménye. A gyerekek bekopogtattak az ajtón, sokan koldultak, ezért mi próbáltunk ételt biztosítani számukra. Tábort is szerveztünk az utcagyerekeknek, akik attól kezdve nem akartak elmenni többé. Így huszonegy éve „táborozunk” – hangzott az interjúban.
A Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója amikor elindult a neki rendelt úton, az anyagi dolgokat a Mennyei Atyára bízta, a kicsik nevelését pedig magára vállalta. Böjte Csaba a mai napig hisz az isteni gondviselésben.
– Ha az Úr levenné a tekintetét rólunk, akkor biztos, hogy a másnapot sem tudnánk megélni. Ezért nem is aggódom azon, hogy mit eszünk, vagy mit iszunk, mert ezt csak Istenben bízva lehet megoldani. Minden erő, lendület a Jóistentől van. A focicsapat tíz lefutásból biztos, hogy nem rúg tíz gólt. A mi életünkben is sokszor próbálunk jót tenni, mégis rosszul sül el, máskor meg ha ügyetlenül is állunk neki a feladatnak, mégis olajozottan megy minden.
Az atya szerint a gyermekben lévő szabad akaratot nem lehet felülírni, ezért a pedagógusoknak „csak” meg kell mutatniuk az értékeket. Az egészet úgy kell elképzelni, mint a különféle finomságokkal megrakott svédasztalt; a gyermek előbb-utóbb választ a szellemi és fizikai javak közül. Van, amit csak kézbe vesz, s van, amit muszájból le is nyel, de a nagy titok abban rejlik, hogy hogy mit fogyaszt el jó étvággyal. A hozzáértő „szakács” ízletesen tálal mindent, így a hasznos dolgok előbb-utóbb beépülnek a gyerekek életébe.
Amikor dr. Pápai Lajos megyés püspök   tizenegy évvel ezelőtt győri szeretetvendégségbe hívta Böjte Csabát, a szerzetes még nem tudta, hogy mi a találkozó lényege. Az ünnepséget azóta többször megtartották, s minden alkalommal gyűjtést szerveznek az erdélyi gyerekek javára.

Vajon hogy állunk a magyar lelkülettel, szellemmel? Mi köti össze a közös nyelven kívül a különböző kontinenseken élő magyarokat? – tette fel a kérdést magának Böjte Csaba. Miután kereste a választ, a következő megállapításokra jutott: Három olyan jellemző tulajdonságot vél felfedezni az emberekben, amely a Boldogságos Szűzanyáról is elmondható. Az egyik az életigenlés. „Gyermekeső árassza el a Kárpát-medencét, másként kiveszünk! A gyermek életet, lendületet visz a családba.”  A másik tipikus magyar vonás az összefogásra való hajlam, hogy az emberek vállt vállnak vetve kihúzzák egymást a bajból. Harmadsorban nemcsak imádságra, hanem jókedvre, derűre is szüksége van az igaz magyar embernek. Népünk valódi lelkületétől távol áll a panaszáradat, hisz még az átmenetileg rossz dolgokat is könnyebb feldolgozni humorba ágyazva.  Igaz, a  jókedv nem ruházza fel a gyermeket, és nem tömi meg a hasát az éhezőnek, de átsegít a nehézségeken.
– Merjük egymást megkacagtatni, merjünk egymásra nézni, mert az öröm lassan megváltoztatja az életet. Adná az Isten, hogy a magyaros, máriás jókedv betöltené a mi szíveinket! Ha jó magyar gyermeket akarsz nevelni, akkor tanítsd arra, hogy a közösségért szolidaritást, munkát vállaló, nagylelkű, bátor felnőtté váljon. Tudjon örvendeni annak, ha süt a nap, de annak is, ha esik az eső – mondta Csaba testvér.
Lehet, hogy kicsik és gyarlók vagyunk, de merjünk vidámak lenni, mert a Mennyei Atya  gyermekeiként szeret bennünket.
Aki a gyűlölet, a veszekedés magját veti el, az miért várja el, hogy abból jó szó és szeretet legyen? Böjte Csaba a televízió nézőitől Isten áldását kérve köszönt el, és  folytatta útját Kapuvárra, ahol szintén nagy szeretettel várták a szerzetest. ©MOLNÁR TV. KFT.