Merjünk a jövő emberei lenni - mondta a beledi március 15-i ünnepség szónoka

– Jó magyarnak lenni érzés töltheti be lelkünket ezen az ünnepen – szólt a lakossághoz a polgármester. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett megemlékezésen elhangzott: Beledben mintegy féltucatnyi utca őrzi a reformkor, illetve a forradalom legnagyobbjainak emlékét, hogy példamutatásuk, emberi nagyságuk mutasson irányt a mindennapokban.

– Ünnepi beszédemre készülvén latolgattam a kifejezések között: ünneplés vagy megemlékezés? Aztán rájöttem, hogy mindkettő. Március 15-én a kokárdát kitűzve, büszkeségtől dagadó mellel inkább az ünneplés a meghatározó a magyar lelkületben, hiszen van okunk az ünneplésre. Méltán lehetünk büszkék elődeinkre, a márciusi ifjakra, akik nem megrettenve az elnyomó hatalmaktól, példaértékűen cselekedtek 1848. március 15-én – fogalmazott Major Jenő. A városvezető az 1848-as forradalom, majd a később kitörő szabadságharccal kapcsolatban megjegyezte: Magyarország történetének meghatározó eseménye, nemzeti identitásunk egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Elődeink tettére vagyunk büszkék azóta is, ezt ünnepli minden magyar az óhazában és határainkon túl, a világ mintegy ötven országában.
– Mi magyarok ezen a napon léptünk először egységes politikai közösséget alkotó nemzetként a világtörténelem színpadára. A társadalom különböző csoportjai, nemesek, földművesek, iparosok, tanítók, városokban és falvakban élők, átlépve a korábbi társadalmi korlátokon, együtt léptek fel a 12 pont követeléseinek szellemében. A polgárosodás vágya volt a közös nevező, amelyben nemzetünk különböző társadalmi helyzetű csoportjai a közös boldogulás útját látták. Ez a közös pont volt az, amely egymás felé fordította a magyar embereket – hangzott a történelmi visszatekintésben.
Major Jenő reformkorunk nagy alakjától, nemzeti himnuszunk szerzőjétől, Kölcsey Ferenctől idézett néhány sort, melyben az összefogás szükségességét taglalta. A szónok ezt követően arról beszélt, hogy miként terjedtek tova a forradalom hullámai a környező, illetve távolabbi országokban, de a magyarországi események tartottak a leghosszabb ideig, és bukása ellenére a legnagyobb eredményt érte el a korábbi viszonyokhoz képest. Ekkoriban a Magyarországon történtek jelentettek követendő irányt Európa más polgárosodni kívánó nemzeteinek.
– A megemlékezés szó számomra inkább fájdalmas, mint örömteli. Fájdalommal emlékezünk, hiszen a forradalom és az azt követő szabadságharc elbukásán túl a sok ezer névtelen hős halála mellett nemzetünk nagyjait is elveszítettük. Áldozatuk azonban nem volt hiábavaló: ha megcsonkított országban is, de itt vagyunk Európa közepén – hangsúlyozta Major Jenő, aki beszéde végén áttért napjainkra: A márciusi ifjak példája minket is kötelez. Minden tehetségünket, akaratunkat és legjobb tudásunkat a közösség érdekében az alkotásra, a jobbításra kell fordítanunk. Merjünk a jövő emberei lenni! Nemcsak magunkért, a jelenért, hanem gyermekeink jövőjéért.
Napjainkban olyan megújulásra és összefogásra lenne szükség, amelyben újra értékké válna a tisztességes munka, a törvénytisztelő ember, az igaz szó és igaz gondolat.