Messze földön híre kelt a Linkó Fesztiválnak

Vásárosfaluban vendégszerető emberek élnek, ezért örömmel fogadták erdélyi, kárpátaljai és felvidéki barátaikat, akik szintén  részt vettek a település ünnepén. Ha a 170 lakosú kis falu ennyi határon túl élő magyarral tartja a kapcsolatot, akkor talán reménykedhetünk abban, hogy az országhatár csak szimbolikusan választja el egymástól a nemzetet – vélekedett Molnár Sándor. A fesztivál ideje alatt volt olyan nap, amikor a látogatók száma megközelítette az ezret, ami nagyon szép teljesítmény egy alig kétszáz lelkes községben.

– A Linkó Fesztiválnak egyelőre csak jelene van, de reméljük, annál inkább lesz jövője – mondta Molnár Sándor. Vásárosfalu polgármestere hozzátette: a VéFeszt szervezői húsz év után kerültek olyan élethelyzetbe, hogy nem tudnak annyi időt és energiát fordítani az előkészületekre, ezért felhagytak a programszervezéssel. A helyükbe lépő fiatalok folytatják a hagyományt annyi különbséggel, hogy a település határában folydogáló patakról nevezték el a régi-új fesztivált. A falu vezetője szerint jó talajra hullott a mag, mert rövid idő alatt összeállt az idei program és esélyt lát arra, hogy hosszú évekig megmarad a Linkó Fesztivál.

A székelyvajaiak húsz éve ismerik vásárosfalui barátaikat, akikkel évente látogatják egymást felváltva: egyik esztendőben Magyarországon, a következőben pedig a romániai Maros megyében találkoznak. Gál Márton arról beszélt, hogy érdekmentes, szereteten alapuló barátság az övék. Egyszerűen jól érzik magukat egymás társaságában, épp ezért maradt fenn ez a kapcsolat több évtizeden át. 

– A kisalföldi táj nagyon emlékeztet a Felvidéken megszokott környezetre és az emberek is hasonló gondolkodásúak. Jószívű, vendégszerető emberekkel ismerkedtem meg – fogalmazott László Gábor. Molnár Sándor személyében pedig olyan igaz magyarra talált, aki sokat ad települése fejlődésére és a Vásárosfaluban élők igényeinek kielégítésére – mondta Nagymad község polgármestere, aki örömmel látogatja rábaközi barátait