Mielőtt belekezdtek, miért nem kérdezték meg a lakókat is?

Németh László később kelő nyugdíjasként egyik reggel arra eszmélt, hogy vágják a fát velük szemben. Érdeklődésére annyi választ kapott, hogy az egész fasort megszüntetik, mert ez része a csapadékvíz-elvezetés rendezésének. A 39-es házban lakó úr hiányolja, hogy nem értesítették őket a részletekről, s meg sem kérdezték az ott élők véleményét. Az érintett mezőgazdasági művelésű földek tulajdonosait írásban kérdezték meg, hogy igényt tartanak-e az árok tengelyétől nyugatra lévő, saját tulajdonukban lévő fákra.
Főszereplőnk tisztes állampolgár lévén, felvette a kapcsolatot a hivatallal, ahol a polgármestertől a következő választ kapta: problémája a városüzemeltetési osztályvezetőre tartozik, aki viszont kijelölte az illetékest, név szerint Szabó Jánost. A mérnök ismertette az érdeklődőkkel a munkálatok műszaki hátterét, melyből kiderült, hogy az út szélétől kb.ötven centiméterre tervezték a 2,20-as árok kiépítését, mely a terepviszonyok miatt legalább 30-40 centiméterrel még tovább fog mélyülni, s félő, hogy megsüllyed a szelvény. Látva, hogy mire készülnek a hivatalos szervek, a lakók, most már többen összefogva besétáltak a városházára, ahol közölték velük, hogy szabadságra ment a polgármester. Innen Berzlánovichné Nagy Eszterhez vezetett az útjuk. Az osztályvezető sok elfoglaltságára hivatkozva nehezen, de a probléma súlyára való tekintettel azért meghallgatta őket. A helyiek az országos útügyi műszaki előírásokat említve arra kérték a szakembereket, hogy legalább néhány méterrel vigyék beljebb  az árkot, hogy annak mindkét oldalán legyen 1,5 méteres padka, valamint ne csökkenjen az 5 méter széles, kétirányú közlekedésének megfelelő útsáv. Németh László pontosan emlékszik, hogy hova fektették le tizenegy évvel ezelőtt a gázvezetéket, s már akkor elvettek fél métert az útból, amelyet ezután csak feltöltöttek, de nem aszfaltozták le újból. Hivatali látogatásukat követően, egy hét múlva megkezdődött az árokásás, melynek hatására még több lakó felzúdult. Pár nap múlva Póczik János képviselő és a jegyző győződött meg személyesen az építkezésről. A lakók arra kaptak ígéretet, hogy másnap eljön  hozzájuk a polgármester is, a megbeszélt időpontban azonban nem érkezett senki, ellenben meglepve tapasztalták, hogy jó másfél méterrel beljebb folytatódott az árokásás. Mikor ennek okát firtatták a gépkezelőtől, azt a választ kapták, hogy a város vezetőjének közvetlen intézkedésére változott a terv, és az új rajz alapján beljebb kell folytatniuk a munkát a magánterületeken. Ez azért is meglepő, mert Berzlánovichné korábban azt nyilatkozta, hogy az érintett földterületeken csak hosszas procedúra után, a magánterületek kisajátítása vagy a tulajdonosoktól való megvételt követően lehetne munkát végezni. Azt jelezték a birtokosoknak, hogy fakivágás lesz, de arról már nem kérdezték meg őket, hogy adnának-e önként a területükből – mondta értetlenkedve Németh László, aki úgy értesült: “anélkül, hogy bárki tudott volna róla”,  dr. Turi György előző este szemlét tartott a Toldi utcában, és másnap meg is kapta az új tervet a gépkezelő, amely szerint magánterületen kell folytatnia az ásást.
Németh László szerint a lehető legrosszabb kivitelezési módszert választották azzal, hogy az átereszen keresztül ide fog folyni a Vilmos parkban felgyülemlett víz, továbbá kétli, hogy megvizsgáltak-e egyáltalán más műszaki megoldást. Neki lett volna jóval olcsóbb és praktikusabb ötlete a józan észnek és a természetes gravitációnak ellentmondó vízelvezetés helyett. A témát bolygató csornai lakos pedig kénytelen volt beérni a következő válasszal: Csak ezen az egyetlen megoldáson gondolkodtak, és a pályázaton nyert pénzből megmaradt 17 millió forintot még az idén fel kell használni, különben elveszik. – Sajnos, ez rossz gondolkodás, mert a pénzt ugyan elköltjük, csak olyan beruházásra fordítjuk, amely később sokkal nagyobb gondokat fog szülni – hangoztatta aggályait Németh László.