Míg volt szőlő és gondos polgármester, addig szólt a nóta ürgehegyen

A gyümölcs és szőlőtermesztéséről híres Ürgehegyet az 1580-as évekből előkerült írásos dokumentum említi először,  mely szerint a pokiak feltörtek egy pincét a környéken. Tét ezen településrészét eleinte Farkasdomb néven ismerték, majd az 1900-as években kapta az Ürgehegy nevet – mesélte a Szabadvári Antal. A szőlőhegy kialakulásáról az itteniek nem rendelkeznek információval, de az 1840-es évekből származó katonai térképeken már megjelölték, s nem sokkal ezután 400-1400 négyszögöles területekre, valamint utcákra tagolt településként tartották számon. Ürgehegy fénykorában a betelepülők száma jelentősen megugrott, de a Győrből érkező telektulajdonos szerint ezután a hanyatlás időszaka következett, amiről nem szívesen beszél, de azért a következőket elmondta: a tétiek elmenekülnek, az idősek kihalnak, s lassan az ebek harmincadjára jut Ürgehegy.
Az erdészeknél dolgozott, téti születésű Csizmazia Antal 420 négyszögöles szőlészete, és ennél kisebb akácerdeje miatt jár ki a hegyre, ahol présházszerű kis nyaralója van.  A fagyzugos helyen tíz-tizenkét fajta borszőlőt termeszt, melyek közül több a betegségre is nagyon érzékeny, ezért nehéz vele boldogulni. A hetven év körüli szőlősgazda tudományát nem a könyvekből szerezte, hanem apósától leste el. Miután rámaradt az egész, kényszerből is belejött, s feleségével gondozzák a területet, ahol négy éve nem volt igazi termés. – Aki nem szereti a babramunkát, neki se álljon szőlészkedni – tanácsolta a beszélgetőpartner. Ürgehegyen a régi nádból készült pincéket az évtizedek során új építmények, víkendházak váltották fel, ma viszont minden harmadik porta eladó. – A szorgos öregek lassan kihalnak, a fiataloknak pedig nem hiányzik az ilyen fajta elfoglaltság – mondta Csizmazia Antal, aki kerékpárral érkezik a művelt területre. Egyelőre megküzd a homokkal és a sárral, de sok jóra nem számít, mert véleménye szerint az önkormányzat mostohagyerekként kezeli ezt a részt. Mindegy, hogy tél vagy nyár van, nem gondoskodnak az utak karbantartásáról. A polgármester külterületnek tekinti Ürgehegyet, ahol szerinte csak gyümölcstárolók vannak. A gazda nyolc éve tesz-vesz a földjén, de dr. Kukorelli Lászlóval még egyszer sem találkozott, pedig szívesen megkínálná jófajta borával. A korábbi városvezető annyira érdeklődő volt, hogy még a pincéjét is megnézte. Csizmazia Antal barátságos hangon hozzátette: örömmel beszélgetne Tét elöljárójával, mert gazdagon burjánzik a parlagfű és a többi gyom, ami nemcsak nagyra nő, hanem szárazabb időszakban rendkívül tűzveszélyes.
A Koroncóról ide költözött Rekeczki Andrásné hét éve ürgehegyi lakos. Az özvegy megbánta döntését, mert nehezen boldogul: se orvos, se járható utak. Télen egyetlen egyszer tolták el a havat, akkor is csak azért, mert az interneten panaszkodtak. A televíziónknak nyilatkozó asszony hangsúlyozta: a régebbi polgármester családsegítő volt, meglátogatta őket és segített mindenben. A kisgyerekesek csak magukra számíthatnak, az idősebbek pedig sokszor a szomszédot kérik meg, hogy fuvarozza őket.
– Arra nem képesek, hogy legalább buszjáratot indítsanak – panaszolta az idős hölgy, aki Tét polgármesterét még sosem látta. – Nem törődnek mivelünk – küszködött könnyeivel Rekeczki Andrásné, aki menne, ha ingatlanát el tudná adni.
Gondos Istvánné tíz éve költözött Ürgehegyre. A három éve megözvegyült asszony nagyon sajnálja a saját gépjárművet nélkülöző családokat, és maga sem tudja, meddig autózhat. A 64 éves nő a zöld terület gondozásával, a főzéssel és a beszélgetéssel tölti ki az idejét. – Itt más nincs – sírta el magát a hölgy. Az utakkal kapcsolatban megjegyezte: – Tönkremegy a lengéscsillapító, de ha autóval jött be, ön is tapasztalhatta, hogy itt mi van. Sok a gond a kóbor állatokkal is. Hiába teszünk panaszt – sorolta tovább az ürgehegyi lakos. – Különösebb célom nincs: nyugdíjas vagyok, munkát úgysem kapok, bejárni nem tudnék – vonta le a szomorú következtetést a riportalany. A volt dísznövénykertész hozzátette: nem úri passzióból költöztek, hanem az élet hozta őket ide, mert mostani lakóhelyükön kevesebb a rezsi, viszont valahogy közlekedniük kell. Hiába írtak, panaszkodtak levélben is, mindig a pénzhiányra hivatkoznak. Pedig ha nem ilyen körülmények lennének, már egész falura való ember jött volna ide, hasonlóan Győrszentivánhoz. Hiába titulálják gyümölcstárolónak házaikat, ők csak itt tudnak megélni.

A száz százalékig rokkant Süle József aktív éveiben kamiont és buszt vezetett. Az 1975-ben súlyos balesetet szenvedett,  vérmérgezése miatt több életmentő műtéten, és négy infarktuson átesett embert megviselte az élet. Az 1990-es években ajánlották neki az ürgehegyi telket, amit spórolt pénzéből vett meg. A negyedik emeleti győri lakásából ide menekülő férfi a megyeszékhelyen praktizáló sebészeknek köszönheti, hogy egyáltalán képes  mozogni. Vajon mit kezd magával a zöldövezetben?
– Aki nem fél a munkától, és megfigyel másokat, az valahogy boldogul – utalt azokra a kamionos éveire, amikor külföldiektől leste el a kertészkedés csínját-bínját. Az ültetéstől kezdve a vegyszermentes permetezésig kitanulta a mesterséget a biokertészektől. Véleménye szerint a nálunk egészségesnek kikiáltott termékeket többször permetezik, és idő előtt a piacra viszik őket. Süle József amíg jobban volt, a családnak egész évre előállította a zöldséget, de ma sajnos csak néhány terményt tud hazavinni. – Kijövök egy kicsit, bütykörészek, pihenek. A szomszéd átjön, mert figyel rám.
– Ha a minisztériumból kijönnének erre az erdőkkel körülvett gyönyörű helyre, látnák, hogy mennyi a szeméttel teleszórt, elhanyagolt kert.  Mióta megszüntették a nagy konténereket, az emberek azt sem tudják, hova hordják a hulladékot. Tudnék mutatni olyan helyet, ahova ha idehoznak több húsztonnás teherautót, akkor sem tudnák elszállítani azt a szemetet, amit az árkokba toltak az évek alatt – dohogott a riportalany, aki telefonon próbált segítséget kérni, de azóta sem avatkozott közbe senki.
– A téti önkormányzat csak mondja a magáét, azonkívül semmi! – fogalmazott a telektulajdonos, aki megpróbálta türtőztetni indulatait. – Télen helikopterrel (akinek van!) kell ide kijönni, mert olyan életveszélyesek az utak. Tavaly a szomszédnak kiállítást tartottak, és dr. Kukorelli László itt volt, na akkor gyorsan letolták az utat, utána semmi! A polgármestert beültetném egy Trabantba (nem Audiba!), és gokartpilótával pörgetném végig ezen a szakaszon, hogy tanulja meg: ha fizetünk valamiért, akkor az legyen rendben! Süle József azt várja a téti helyhatóságtól, ha bemennek a szomszédai panaszkodni az utak állapotára, ne az legyen a kifogás, hogy az önkormányzatnak nincs gázolajra pénze. Továbbá annak, aki munkában töltött utolsó tíz évét a Volánnál töltötte, ne mondja senki, hogy nem lehet elindítani a napi egy, illetve hétvégi buszjáratokat, mert simán meg lehetne oldani! Több mint hetvenéves emberek bicikliznek kertjeikbe. Ennyit nem érdemelnének meg?