Minden évben meg kell küzdeni az osztályban maradásért

A 72 éves Kertész Antal nagyon fiatalon megismerkedett a kétkezi munkával, és valószínű, hogy innen ered a sporttal kapcsolatos állhatatossága is. Édesapja katonaideje alatt maradandó fogyatékosságot szenvedett, ezért elkelt a segítség a családban: a tizenhárom esztendős fiú kaszával állt be a felnőtt aratók közé. A rendszeres mezőgazdasági munka miatt tanulmányait nem tudta folytatni, pedig négy éven át kitűnő bizonyítványa volt. Az általános iskola befejezése után otthon maradt, hisz kellett a férfi erő a két fiatalabb testvér mellé (egyikük négy, másikuk pedig tizenkét évvel később született). A legkisebb Kertész sajnos már nincs az élők sorában.
Kertész Antal talán az egyik legfiatalabbként csatlakozott  az 1959-ben alakult termelőszövetkezethez. A beledi Mezőgépnél megtanulta a traktorvezetést, így sokáig ezzel foglalkozott. Később megbízták a raktárosi teendőkkel, majd rövid idő múlva a keverőüzem vezetője lett. Havonta 40-45 vagon tápot kevertek be a sertések takarmányozására. 2000-ben bekövetkező nyugdíjazásáig ez a szám szép fokozatosan csökkent, és az ezredfordulón már csak fele annyi etetőanyagra volt igény.

A focit kedvelő Kertész Antal 1962 júniusában csatlakozott a sportegyesülethez, és elvállalta a labdarúgó szakosztály vezetését.
Azóta több elnök is váltotta egymást, de valamennyivel sikerült együttműködnie.  Legszebb eredményeiket az 1986/87-es bajnokságon érték el, és ha nehezen is, de egy évig a megyei I.osztályban versenyeztek. Küzdelmes időszakok váltogatták egymást a csapat életében, és olyan is előfordult, amikor létszámhiány miatt saját fia állt be a kapuba egymás utáni két mérkőzésen.

Nehéz az átigazolás, mert a jelöltek – vele ellentétben – úgy gondolják, hogy visszalépés lenne számukra, ha a megyei III.-ból átjönnének Rábakecölbe.
–Már az is öröm, ha évente egy-két fiatal futballistát be tudok szervezni a csapatba – fakadt ki a szakosztályvezető. Így folytatta: Szinte fel sem tudják fogni, hogy az U21-es bajnokság országos szintű rangadó. Az egy dolog, hogy a megyei szövetség szervezi, de mi külön fizetjük a tagdíjat és a játékvezetői díjat. A beszélgetés során kiderült, hogy azért az ellenkezőjére is van példa, mert többen akár öt-hat évig is itt maradtak a csapatban. Van, amelyikük magasabb pozícióba került, azért hagyta el Rábakecölt, míg mások munkahelyi elfoglaltság miatt szálltak ki a fociból. – Jelenleg nem vagyunk az élbolyban, de a tíz és tizennegyedik hely között ingázunk – hangzott az interjúban. A nagyobb mérkőzések alkalmával közel háromszázan kíváncsiak a játékukra, s ilyenkor 80 - 100 ezer forintos bevételt produkálnak. A csapat szeretné rendbe hozatni a sportöltözőt, de a beruházáshoz eddig még nem találtak megfelelő pályázatot. Szerinte az ilyen kis csapatok, mint az övék, képtelenek ehhez előteremteni az  önrészt. Az épület külső-belső festését megoldották, de a nyílászárók olyanok, amilyenek, ki-be jár rajtuk a szél. Nagy segítségükre van a téesz, mert az áramot és a vizet az ő telephelyükről kapják. Az oszlopok a pálya szélén árválkodnak, csak fel kellene őket állítani, és akkor megoldódna a világítás is.

– Büszke vagyok arra, hogy akárki jött hozzánk, megállta a helyét és jól is érezte magát – fogalmazott a riportalany.
A kitartó szurkolók idegenbe is elkísérik kedvenc csapatukat, a rábakecöli focisták célja pedig az, hogy megőrizzék a megyei II.osztályban megszerzett pozíciójukat. A falu 2008-ban Rábakecöl Emlékéremmel jutalmazta Kertész Antalt, Győr-Moson-Sopron Megye Közgyűlése pedig tavalyelőtt Bauer Rudolf-díjjal fejezte ki elismerését. – Ha valaki csak annyit mond, hogy köszönöm szépen, már az is nagyon jólesik – jegyezte meg az ötven éve a sportért tevékenykedő szakember, aki nagyon örül a csapatban focizó, segítőkész fiataloknak.