Múlt, jelen és jövő jól megfért egy helyen

Horváth Róbert amatőr szobrász néhai Pájer Imre honismereti kiadványaiból merített ihletet az alkotáshoz. Ilyen megközelítésből közös a forrása a Csornai diadém idézése vagy a Csornai kőmag című terrakotta művének. Az agyagbányából 1887-ben előkerült, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött fejdísz a helyi muzeális intézmény képeslapján is látható. Az első csornai artézi kút ásásakor került elő az a neolitikum korából való kőzet, mely az idők során elkallódott, ezért csak a kordokumentumok leírásaiban találkozni vele, de Horváth Róbert fantáziája és kézügyessége segítségével megidézte a régészeti leletet. Libis József a könyvtár épületét festette meg, mely régen a rendőrkapitányságnak adott helyet. Funtek Nikolett mielőtt nekilátott a munkának, azt mérlegelte, hogy mely intézményeket kedveli a leginkább Csornán. Így esett a választása a könyvtárra és a premontrei rendházra, s végül az utóbbit ábrázolta hitelesen. Hudy Alida Lea gyermekkorára emlékezve készítette el alkotását, Pénzes-Tatai Ágnes pedig a belvárosi részt örökítette meg. Balogh-Tatai Renáta olyan épületet mutatott be képén, mely egyre kevesebbek emlékében él. A Ráth-kastélyról készült művét egy régi  fotó alapján hozta létre. Festő Zsuzsanna Egy fotó a jövőből a jelenről című munkáján a premontrei rendház jelenik meg. Szabó Gergő A füstös Csorna elnevezéssel illette ábrázolását, hogy megmutassa a város nem éppen előnyös, kamiongőzös oldalát. Végül, de nem utolsó sorban a kameránk elé álló művészek közül Szilágyiné Jéger Teréz mondta el instrukcióit. Két technikával készült a bemutatóra: a csornai hímzések inspirálta, tulipánokat ábrázoló olajfestményeivel, valamint a város történelméhez szorosan kapcsolódó, de a mai korba helyezett, éjszakai fények mellett bemutatott premontrei rendházzal.