Nagy-Kapus Géza a mai napig kihívásként tekint minden egyes munkára

A patentozó-ringliző Nagy-Kapus Géza szerint hozzáállás kérdése a szakmatanulás, még az olyan ritkaságszámba menő foglalkozás esetén is, mint amilyen az övé, mert aki komolyan gondolja, annak sikerülni fog. A kudarcokon tovább kell lépni, hisz mindig lesz olyan megrendelő, akinek nem tetszik az elvégzett munka, de a többség meg van elégedve és visszatér.

A kapuvári születésű Nagy-Kapus Géza 1968-ban járta ki az ipari iskolát, ahol lakatos végzettséget szerzett. Több mint tíz évig a vagongyárban dolgozott mint alkatrészgyártó, majd egy vasipari cégnél helyezkedett el. Később úgy döntött, hogy önállósodik, ezért vállalkozó lett. Valamiért megtetszett neki a varrás és egyik barátja javaslatára öveket kezdett el készíteni.
– Láttam, hogy működik a varrógép, és megállapítottam: hiszen megy ez! – mesélte az autodidakta módon új szakmát elsajátító kapuvári férfi. Jelezte az önkormányzatnál, hogy szeretne váltani, de hiányzott hozzá a végzettséget igazoló bizonyítvány.
A történtek miatt lakatosmester barátjához fordult tanácsért, aki beajánlotta egy iparügyekkel foglalkozó ismerőséhez. Javaslatára táskák javításával kezdett foglalkozni, és hasonló területtel foglalatoskodó mesterektől leste el a szakma fortélyait. Nagy-Kapus Géza nem adta fel, ahonnét csak lehetett, megszerezte a szükséges információkat, könyvtárból kölcsönzött szakirodalmat, és sorra járta a helyben működő szakembereket. Volt, ahol befogadták és segítettek neki, míg mások elhajtották.
Rengeteg helyről szedte össze a javításhoz, varráshoz szükséges eszközöket, berendezéseket. Külföldről jutott hozzá olyan gépekhez, melyek ma már nem nevezhetőek korszerűnek, de a célnak nagyon is megfelelnek. Évtizedek alatt, apránként csipegette össze tudását. Néha azért a mester is mellényúlt, és nem a megfelelő anyagból varrta meg például a vadászruhát, ezért az összes a kukában végezte. A szőnyegszegő gépet jó drágán szerezte be, és ráment legalább hat hónapja, mire megtanulta kezelni. A véletlen folytán aztán később a birtokába jutott egy ennél sokkal jobb szőnyegszegő gép, amit szinte úgy dobtak utána; de hát ilyen az élet, nem mindig azt és akkor kínálja, amire épp szükség lenne.
Hogy ki tudja elégíteni a megrendelések széles skáláját, rengetegféle varrógépet használ. A futball labdától kezdve a kis és nagy bőröndön át a cipzárig és a dzsekiig, szinte mindennel megkeresik, így az anyagok sokszínűségével találkozik. Van köztük bőr, finomabb szövet, műirha, bunda, kötöttáru stb. –Jól van ez így, mert mindennap más és más a kihívás. Semmit nem kell kidobni, mert megpróbálom megmenteni – teszi hozzá a feleségével dolgozó szakember.
Három éven át valódi „álláshalmozó” volt, mert egy vasipari szövetkezetnél dolgozott, hétvégenként minden éjjel beállt egy presszóba, másodállásban pedig varrással foglalkozott. Idővel lemorzsolódott az első két pénzkereseti lehetősége, hogy megmaradjon az, amihez a leginkább kedve volt.
Hámori György polgármester nemrégiben Kapuvár Városáért Emlékérmet adományozott Nagy-Kapus Gézának több mint három évtizedes munkája elismeréseként.
– Örülök az elismerésnek, jó érzéssel tölt el – mondta szerényen az iparos, aki nyugdíjas korában is folytatja a munkát. Női szabó feleségével abban reménykednek, hogy a szakmai örökséget lánya, Cintia és fia, Ákos átveszik, bár tudják, hogy sok idő kell hozzá. – Ügyes, talpraesett gyerekek! – fogalmazott. Felesége szakmai dolgokban segíti munkáját. A házaspár nagy örömmel várja július végére az első unoka érkezését.
Mi lesz holnap? Nagy-Kapus Géza úgy gondolja, beiktathat ugyan néhány szünnapot, de nincs oka rá, hogy a munkát végleg abbahagyja, meg a kuncsaftok úgyis megtalálnák és nem nyugodnának bele – mondta nevetve.