Szinte alig akadt olyan ház, ahol ne hímzett, varrt vagy subázott volna valaki a boldog békeidőkben, olyannyira, hogy még a fiúk sem átallták ezt a tevékenységet. A magán- televíziós csatornák és az internet megjelenése előtt sokak kedvelt esti vagy hétvégi időtöltése volt a nagymamájától és édesanyjától ellesett kézimunkázás, melynek apró fortélyait a bágyogszováti Takács Árpádné szintén otthon tanulta meg. Régen minden háztartást hasonló stílusú kézimunka díszített, a párnák szélét többnyire virág motívummal hímezték ki az asszonyok.
Bágyogszováti forgatásunk alkalmával vendéglátónk a Szarvas Pongrác Halásztanya című festményéről mintázott, rámára feszített képet varrta. A vasalás éle arról árulkodott, hogy nem a konyhai bútorok mellől, hanem egyenesen a szekrényből került elő a “Halvány sárga rózsa, ha tudnál beszélni”felirattal készült falvédő, ami már legalább negyven éves. A konyhai tárolók polcait is kidekorálták a hímzett csíkokkal, és Takács Árpádné interjúnk készítésekor épp egy keresztszemes mintázatút mutatott be, majd jelezte, hogy gyakran kalocsai mintát varrtak a szegélyre. A fehér hímzéses terítő az első munkák egyike, melynek kora eléri a fél évszázadot. Beszélgetőpartnerünknek a kézimunkázás területén az iskolában túl sok újdonságot nem kellett tanulnia, hiszen mire beült a padba, már ismerte a varrás legtöbb fázisát. Az otthoniakat nem zavarja a háziasszony elfoglaltsága, hiszen csak akkor áll neki, ha elvégzett minden fontos teendőt.
- Legelső gobelinemet a barátnőmtől kaptam névnapomra - emlékezett lánykorára Molnár Margit, aki ezt a becses darabot is megőrizte az utókornak. A nagyobb ünnepkörökre mindig az aktuális mintázatú lakásdísszel készültek, húsvéti terítőkkel vagy karácsonyi abrosszal lepték meg a háziakat. Margitka szerint egyszerű az előrajzolt gobelinkészítés, hiszen mindig egy irányba kell haladni a tűvel, de az aprólékos munka gondos odafigyelést igényel, mert érezni kell az odaillő színárnyalatokat. A 40 x 50-es méretű képekhez legalább 40 - 50 ezer öltésre van szükség, mire elkészül. A közeli ismerősök és rokonok körében Huginak becézett bágyogszováti hölgynek nincs kitüntetett darabja, mindegyiket egyformán kedveli. Állatbarát férje a lovakat formázó hímzést részesíti előnyben. A varrás alapjául szolgáló mintát Takács Árpádné maga szereti kiválasztani, de néha összedugják a fejüket a faluban élő ismerőseivel, akik szintén a hobbinak áldoznak.
Margit olyan különleges motívumra vágyik, amelyet jó fél éve látott a tévében; ezen a jászolban fekvő Kis Jézus szerepelt a családjával. Takács Árpádné szívesen megtanítana bárkit a varrásra, hímzésre, de eleddig nem akadt jelentkező.