Nyolcvanéves Horváth Elemér

Horváth Elemért számtalan irodalmi elismerése mellett 2003-ban Csorna Város Díszpolgára címmel is kitüntették. A költő idős kora miatt nem akar már repülőre ülni, ezért először Csornán élő testvérével, Horváth Róberttel beszélgettünk. Elmondta, hogy bátyja alkotómunkája a rendszerváltás előtt nem kapott nagy nyilvánosságot. A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetéssel elismert költő gyermekkorát a csornai utcákon, nyaranta pedig a Keszeg-ér partján töltötte. Az 1956-ban katonáskodó fiatalt Győrben érte a forradalom, alakulatát pedig az akkori rendszer osztályidegennek nyilvánította. Néhány társával együtt „rendcsinálás” miatt vezényelték a mosonmagyaróvári sortűzhöz. Horváth Elemér legnagyobb „bűne”, hogy a felettes őrnagy sapkájáról levágta a vörös csillagot, ami súlyos büntetést vont volna maga után.  Ilyen körülmények között kénytelen volt elhagyni az országot, pedig a csornai gimnáziumban szeretett volna magyartanárként dolgozni. A híres író, Thomas Mann leánya befogadta itáliai otthonába a latinul és olaszul beszélő csornai fiatalt, akinek első verseskötete 1962-ben jelent meg Rómában. Miután kivándorolt Amerikába, a hontalanság érzése még több alkotást váltott ki belőle. A költő számos írásában felbukkannak a rábaközi falvak és emberek. Szalay Balázs történész a csornai ’56-os események kutatása kapcsán került kapcsolatba Horváth Elemérrel, s személyesen 2006-ban találkoztak Budapesten. A „párbeszéd” azóta is folytatódik a két ember között, s e-mailjeiben barátjaként és földijének szignózza a leveleket. Dr. Turi György polgármester kétszer találkozott a József Attila-díjas költővel, aki a szülőföld szeretetéről adott tanúbizonyságot. A városvezető két évvel ezelőtti meghívását csak azért nem fogadta el, mert arra megromlott az egészségi állapota.
A Horváth Elemérrel folytatott telefonos beszélgetést 2003. április 17-én rögzítettük: – Nyolcvan évesen az ember élete más, mint amikor húszéves. Húszéves múltam, amikor elhagytam Csornát, és azóta a hazámtól távol élek: először Itáliában,  majd Amerikában telepedtem le. Ez idő alatt változatlanul azt csináltam, amit Magyarországon elkezdtem, és ez a versírást jelentette. Verseim eleinte nyugati, majd később hazai folyóiratokban jelentek meg. Nyolc kiadványom látott napvilágot Londontól Rómán át, az utolsó három pedig Budapesten. Az alkotás folyamata lelassult, kizárólag a korom miatt, de továbbra is csinálom. Ami sosem változik: Identitásom nagy része magyar földről származik. Mindegy, hogy hol él az ember, mert gyökerei határozzák meg tevékenységét – fogalmazott a magyarságára büszke költő.