Pótolhatatlan kincseket őriznek a Csornai Premontrei Apátság levéltárában

A levéltári munka sosem ér véget – mondta Hancz Gábor Tamás. A premontrei alperjel megmutatta a Csornai Premontrei Apátság levéltárában őrzött pótolhatatlan kincseket, köztük az 1433-ban készült hiteleshelyi pecsétet.

Mint ahogy a Csornai Premontrei Apátság története is visszanyúlik több mint 800 évre, a levéltár anyaga is megért már sok száz esztendőt. Amióta szerzetesek élnek Csornán, mióta itt tevékenykedik kisebb-nagyobb létszámmal a közösség, mindig is szükség volt arra, hogy a működésüket, vagy a hivatali ügyeket rögzítő, akár a személyes jellegű iratokat megőrizzék.
A levéltár régóta létezik, ha nem is abban a formában, ahogy ma látható – fogalmazott Hancz Gábor Tamás. Elmondta, hogy vannak olyan dokumentumok, amelyek szorosan a csornai apátsághoz köthetőek, és csak egyetlen példány létezik belőlük, míg a többit másolatként vigyázzák az utókornak. Ettől függetlenül utóbbiak ugyanúgy unikálisak, mert például Magyarország középkori történetéről mindössze két-három korabeli, kézzel írt másolat létezik.
Ha a mostani levéltári anyag legrégebbi dokumentumára gondolunk, akkor kb. az 1200-as évek közepére, második felére tehetjük azokat az értékeket, amelyek eredeti példánya megtalálható Csornán. Bár az eredetit jobb, ha idézőjelbe tesszük – jegyezte meg a riportalany –, mert a kb. száz évvel későbbi másolat maradt meg az utókornak, de azok is középkoriak és legalább 700-750 évesek.
Főleg a prépostság különféle jogait rögzítő dokumentumokról van szó. Az elmúlt évszázadok során mindig kialakult egyfajta rangsor, mely jelezte, hogy mi az ami igazán fontos, vagy mégsem olyan nagy kár, ha esetleg elkallódna. A legféltettebbek közé tartozik a prépostság alapítólevele és a jogait rögzítő gyűjtemény.
Az apátság már a kezdetektől fogva hiteleshelyként működött, ami leginkább a mai közjegyzői tevékenységhez hasonlítható. Amennyiben két fél között jött létre valamilyen jogszabályokkal kapcsolatos ügylet, legyen az örökösödés vagy adásvételi szerződés, hiteles iratot kellett készíteni. III. Béla király uralkodásának ideje alatt vezették be, hogy az egyházi testületeket, káptalanokat bízzák meg ezzel a feladattal. A prépostság levéltárában a mai napig őrzik az 1400-as évek első harmadából származó, dokumentumok lezárását szolgáló hiteleshelyi pecsétet. A pecsétnyomón az apátság védőszentje, Szent Mihály alakjáról készült negatív kép látható – ismertette az anyagot Hancz Gábor Tamás.
1800-as évek legelején keletkezett térkép az apátsághoz tartozó Csorna környéki birtokokat rögzíti, konkrétan a várost északi és keleti irányban érintő prépost szert. A prépostság épülete, valamint a templom és a körülötte lévő lakóházak is láthatóak a korabeli dokumentumon, a prépostság birtokait pedig ettől keleti irányba mutatja a térkép.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban hadnagyi rangig jutó, illetve lelkipásztorkén tevékenykedő Laky Demeter személyes hagyatékából került elő az az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodójának kézjegyével ellátott dokumentum, amely szerint a király a Ferenc József-lovagrend tagjává nevezte ki a Csornán elhunyt perjelt. Laky Demetert a megtorlás ideje alatt börtönbüntetésre ítélték, később mégis teljes bocsánatot nyert a tevékenységéért, munkájáért pedig nyilvános elismerésben részesülhetett – mondta a premontrei alperjel.

Az anyaggyűjtés sosem zárul le, jelenleg is tart, így a préposti irattár levéltárba helyezése zajlik napjainkban. A premontrei rendtársak személyes szellemi termékei, kéziratai, hagyatékainak értékesebb darabjai szintén dokumentálva lesznek.
A levéltárosok tevékenysége két alapvető mozzanatot foglal magában: Az első, hogy ellenőrizni kell a környezeti viszonyokat, mert elengedhetetlenül fontos a dokumentumok épségben maradásához. A régi korokban többszörösen elzárt, védett helyeken őrizték az iratanyagokat, lehetőleg olyan klimatikus viszonyok közt, ahol a szárazság és a nedvesség sem árthatott a papírlapoknak. Manapság többféle állományjavító eljárást ismernek a okmányok eredeti állapotának megőrzésére.
Az állandó szemrevételezés mellett időnként célszerű újrarendszerezni az anyagokat, hiszen előfordulhat, hogy nem a megfelelő helyre került egy-egy régebbi dokumentum. Mint ahogy a könyvtárban is előfordul, hogy rossz polcra tették vissza a kiadványokat, úgy a levéltárban sem ritka az áthelyezés. Mivel nagyon szigorú előírások vannak a levéltárakra vonatkozóan, a televíziós riportot sem a féltett dokumentumok közt forgattuk, hanem egy semlegesebb helyen. A szakemberek szintén külön ún. kutatószobában tanulmányozhatják az őket érdeklő leleteket – hangsúlyozta az alperjel.