Rábaközi perec, amelyről fesztivált is elneveztek

A tájegység jellegzetes étele a hosszas előkészítést és az anyagok pontos hozzáadását igényli, ezért nem tolonganak mostanság a fiatalok a perecsütésért. A kapuvári Berg Gusztáv Szakiskolában rendezett bemutatót a Rábaköz Vidékfejlesztési Egyesület szervezte, mely többek között a hagyományok őrzését tűzte ki célul. A türelem ebben az esetben nem rózsát, hanem szép sárga színű, masszaszerű anyagot terem, melyet  a Berg Gusztáv-os diák a gépi dagasztóba helyezett el.  A perecverők régen a balta fejének tompábbik részével püfölték át alaposan a sütés előtt álló nyersanyagot, és monoton munkájukért pálinkával vagy rummal kínálták őket. Az utóbb említett szokást a kapuvári iskolában nem tartották ilyen szigorúan, ezért ez a mozzanat most kimaradt.
- A rábaközi perec olyan sütőipari termék, amely egyik Magyarországon forgalomba hozott áruhoz sem hasonlítható - jegyezte meg Horváth Tamás, a Berg Gusztáv Szakiskola tanára. Elmondta, hogy Kapuváron, valamint Csorna környékén pálinkát is tettek bele, de ennek nagy része fő-zés közben gőzként távozik. A lúgos kémhatású hamuzsír (kálium-karbonát) sütéskor fejti ki hatását, a felszabaduló széndioxid eredményeként pedig látványos térfogat- növekedés következik be. Perecenként egy tojást használnak fel, ezért a pedagógus óva intett az alapos fertőtlenítésre.

Csepregi Istvánné határozott kézmozdulatokkal nyúlt az anyaghoz, és közben lelkesen magyarázta a tanulóknak: a kötött anyagból a darálás után lágy állagú tésztát nyernek. Jól ismeri az előkészítés, valamint a sütés minden csínját-bínját, hiszen családja több mint hatvan esztendeje foglalkozik pereckészítéssel. Csornán egy  asszony házról házra járva kínálta a perecet, és idős korában jobbnak látta, ha átadja tudományát Csepreginé édesanyjának, aki legalább negyven éven át folytatta a mesterséget.

Interjúalanyunk tudomása szerint rajta kívül még egy hölgy foglalatoskodik a sütéssel, valamint ismeri a titkát egy pék is, aki viszont ezidáig nem szánta rá magát a nehéz tevékenységre. Az étel kiváló gyomorsavlekötő, és gyakorta ajánlják a betegeknek, mivel elég sok tojást tartalmaz. A beszélgetésből kiderült, hogy megpróbáltak változtatni az eredeti recepten, volt, mikor sósabb, míg máskor pedig ízesebb lett, de bizony mindenhol csak az eredeti ízlett a legjobban. Úgy kell vigyázni a tésztára, mint egy kisgyerekre, még az ablakot is becsukták, nehogy megfázzon pihentetés közben. A hőmérsékletét rendszeresen ellenőrzik, felvételünkkor épp tizenhét egész négytized fokot mutatott. Mivel a finomság főzési és sütési folyamaton is átesik, akár fél évig is el lehet tartani nejlonba kötve, régen egy rúdra fűzve tárolták a kamrában. A hagyományos lapátos kemencében  apróbb méretben készültek, manapság az új sütők jobban kiszárítják a süteményeket.
Mi a helyzet az utódlással? Csepregi Istvánné így válaszolt: nézik-nézik a fiatalok, néha besegítenek, de mikor látják, hogy milyen idő- és munkaigényes, elállnak tőle.