Aktuális televízió, újság és internetes hirdetési ajánlatunk Megnézem
Hirdetés

Régen a kisiparosok az értelmiséghez tartoztak

Csorna és környékének egyetlen szabómestere 1945-ben kezdte a pályát, aki különböző szabóműhelyekben leste el a tudomány minden csínját-bínját. Győrben, Sopronban és Pápán tanulmányozta az idősebb szakemberek munkáját, és mire kellően felkészültnek érezte magát, letette a mestervizsgát, majd megkezdte az önálló iparosságot. Nyári Tibor közben bevonult katonának: a kiképzést Marosházán töltötte, majd az újpesti tiszthelyettes képzőbe került, ahonnét Pécsre küldték kiképzőnek. A szintén Baranya megyei Sellyén négy őrs tartozott a zászlóaljhoz. A fiatalembernek ez az időszak kevésbé volt békés, mert a jugoszlávok gyakran kilőtték a magasfigyelőt, de miután szerencsésen átvészelte, több ajánlatot is kapott civilként. Akkortájt települt Csornára a soproni ruhagyár kirendeltsége, ahova felvették volna művezetőnek. A cipész KTSZ varró részlegéhez is csábították, de a kisipari mesterséghez ragaszkodó Nyári Tibor megmaradt eredeti elképzelése mellett, és évekig tagja volt a vizsgáztatóbizottságnak, azonban idővel riktultak a meghívások, mert a szabóságot kevesen választották hivatásnak. Tanítványai közül négyen kitűnő eredménnyel szabadultak a képzés után.  A csornai mesternek nem azért volt szüksége segédekre, hogy csak söprögessenek és velük rakassa télen a tüzet, hanem, hogy minél előbb a hasznukat vegye. Nyári Tibor ügyelt a részletekre, ezért arra is megtanította a keze alá kerülő ifjoncokat, hogy egyenes gerinccel üljenek az asztalhoz, ezért évek múlva sem láttak tőle kijönni hajlott hátú szabászokat.
A mester folyamatosan dolgozott a régi Korona vendéglő melletti kis épületben. Nagy volt a sürgés-forgás a valamikori “nagy” utcai (ma Erzsébet királyné út) kis műhelyben, ezért éjjel sem hagyta abba a munkát, hiszen egy-egy öltöny elkészítése nagyon sok időt igényelt. A ruhakészítő szerint nem annyira a pénztelenség, hanem inkább az igénytelenség miatt szűnt meg a kereslet a szép öltözetek iránt. Régen azt volt a természetes, ha az emberek fehér ingben és nyakkendőben sétálgattak a városban, mely akkoriban nyugodt miliőt árasztott. A zajt, a forgalmat csak hírből ismerték, hiszen összesen három gépjármű mozgott a település útjain. – Szerették az emberek a szép öltözetet, a vasalt nadrágot, zakót, nyakkendőt. Csornán a középosztályt a kisiparosok képviselték, akik el tudtak játszani egy háromfelvonásos zenés operettet – mesélte az idős mester. Ebben az időben cigányzenészek kísérték az énekeseket – tette hozzá.
Manapság leáldozóban van a kisebb boltok iránti kereslet, mert az olcsóbb keleti áruk uralják a piacot – jegyezte meg sajnálkozva Nyári Tibor. A ma is egyenes tartással és emelt fővel járó mester minden mozdulata árulkodik a Csornát meghatározó valamikori eleganciáról, melyhez nemcsak az általa készített ruhákkal, hanem teljes életfelfogásával  hozzájárult.
Beküldés dátuma: 2012. 01. 11.

Kapcsolódó hírek

További hírek

Hirdetés
DANUBIUS play