Scherer Gyula díj Horváthné Lendvai Zsuzsannának

A szakember szerint a szeretetteli, elfogadó, megbocsájtó, mindemellett támogató és határokat szabó családmodell a legideálisabb a gyermekek fejlődése szempontjából. Az óvónők munkája akkor lehet eredményes és a gyermek számára előrevivő, ha megvan a megfelelő családi háttér.

Horváthné Lendvai Zsuzsanna már kicsi korában érezte, hogy felnőve óvodás gyermekekkel szeretne foglalkozni, ezért nem okozott nagy fejtörést számára a pályaválasztás. Álma megvalósításában nagy szerepe volt szüleinek, nagyszüleinek mert a neveltetése is ebbe az irányba terelte. A későbbiekben meghatározó volt számára a csornai Hunyadi János Óvónőképző Szakközépiskola, ahol olyan magas szintű, mindenre kiterjedő, széles spektrumú képzésben volt része, mely után bátran folytathatta tanulmányait: A Soproni Óvónőképző Főiskola óvodapedagógia-szociálpedagógia szakán tanult tovább, ahova nagyon komoly felvételi eljárást követően jutottak csak be akkoriban a jelentkezők. Fejvadász cégek végezték az alkalmassági vizsgát, melyen tizenhárman feletek meg.
– Külföldi szemináriumokon, képzéseken vettünk részt és nyaranta hathetes intenzív kurzusokat szerveztek nekünk. A diploma után lelkesen kerestem azt az óvodát, ahol el tudok helyezkedni – mondta Horváthné Lendvai Zsuzsanna, aki először csak szerződéses munkát talált szülőfalujában, Kisfaludon, mert akkoriban éppen csökkent az óvodáskorúak létszáma. Gyeses kolléganőjét helyettesíthette, de rögtön saját csoportot kapott. Azóta is jó érzéssel gondol vissza ezekre az időkre. Az akkori kisgyermekek azóta felnőttek, és legtöbbjük pályafutását nyomon követte.
Mivel lejárt a szerződése, úgy döntött, hogy jelentkezik az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karára, ahol pszichopedagógia szakon képezte magát, majd a pedagógia-bölcsész szakirányban folytatta tanulmányait.
Magánélete is nagy fordulatot vett, hiszen házasságkötését követően Fertőszentmiklósra költözött a szintén pedagógus végzettségű férjével. A családalapítás után a fertőszentmiklósi Felsőbüki Nagy Pál Általános Iskolában helyezkedett el, mint gyógypedagógus. Fertőszentmiklóson a sajátos nevelési igényű és beilleszkedési-tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek fejlesztésével foglalkozott tizennégy éven át. Kapuváron munkatársaival együtt hozta létre a Kapuvári Pedagógiai Szakszolgálatot. Az élet úgy hozta, hogy a Horváth családba megérkezett a harmadik gyermek is, ezért a vezetői feladatai helyett az édesanyai teendőket helyezte előtérbe.
Horváthné Lendvai Zsuzsanna nem bánta meg, hogy visszatért a gyógypedagógus pályára, hiszen minden perc örömet jelent számára, amit a gyerekekkel tölt. A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Pedagógiai Szakszolgálat alkalmazottja három kapuvári és egy szárföldi óvodában foglalkozik a gyermekekkel. Munkája során számtalanszor találkozik olyan esettel, amikor a szülők legjobb szándéka ellenére sem tudnak megfelelő támogatást biztosítani gyermekeiknek. A nevelés területén a család szerepe a legfontosabb, hiszen onnan hozzuk magunkkal a legfőbb értékeket, ami egy életre megalapozzuk személyiségünket.
– Nem egyforma közegből jövünk, és gyakran egymás támogatására is rászorulunk. Arra biztatom a szülőket is, hogy ne féljenek segítséget kérni akár a pedagógiai szakszolgálat munkatársaitól, akár a gyógypedagógusoktól, óvónőktől. Mindenkinek annyi gondja, feladata van az életben és teljesen természetes, hogy nem vagyunk mindenben naprakészek – mondta a gyógypedagógus, majd így folytatta: – Ha szeretetteli közegben nő fel egy gyermek, de ugyanakkor megvannak a határok, hogy mit szabad és mit nem, akkor érzi magát biztonságban, akkor tud nyitni a világra.
A szakember ezután a megfelelő mozgásfejlődésre is felhívta a figyelmet. Az okoseszközök, tabletek, telefonok nem helyettesíthetik a tevékeny játékot. Annak a gyermeknek, amelyik sokat nézi a képernyőt és nem mozog eleget, egyoldalúan leterhelt az idegrendszere, ezért a fejlődése sem a kívánatos ütemben zajlik. A kicsik egészsége érdekében a szülők időkorlátok közé szoríthatják az említett tevékenységeket. Az okostelefonok vég nélküli használata túlstimulálja az idegrendszert és elmaradnak a szociális interakciók. Az ilyen kisgyermekek a társas ingerekre kevésbé érzékeny lényekké válhatnak.
Emberek vagyunk, tehát bárki túlzásba viheti az okoseszközök használatát, de egy a lényeg, hogy felismerjük a helyzetet.
Hat éves korig nincs is rá szüksége a gyermeknek, helyette élőszóval, mesével, játékkal neveljük őket.

Horváthné Lendvai Zsuzsanna több évtizedes kiváló oktató-nevelő munkájáért nemrég „Scherer Gyula” kitüntetésben részesült. A díjazott a teljes pedagógus szakma elismerésének tekinti a városi díjat. Munkája során továbbra is nagyon fontosnak tartja a szülőkkel és az óvodapedagógusokkal való együttműködést a gyermekek fejlődése érdekében.