Sikerekkel és leváltásokkal tarkított élet memoárja

Dr. Horváth Ferenc a hatvan felé ballag, s nem tartja magát megkeseredett embernek. Bízik abban, hogy a gyerekek az évek távlatából majd értékelik, amit tőle kaptak. A kapuvári születésű tanár nem tartja lehetetlennek, hogy egyszer tollat ragad, és leírja tapasztalatait. Egész léte a településhez köti, ismeri a város minden zegét - zugát, hiszen egyetemi tanulmányait leszámítva a városban élt. Gimnáziumi érettségije után egészségügyi okok miatt nem vitték el katonának, így egy esztendőn át tanított a höveji általános iskolában, amit a későbbiekre nézve kiváló előtanulmánynak tekintett. Első generációs értelmiségi lévén családjában nem volt példa a pedagógusi pályára, de nála nagyon korán eldőlt a hivatás iránti vonzódás, ami kiváló tanárainak köszönhető. Mind a munkájuk, mind a személyiségük érdekessé tette a tanítást a fiatal számára, s fájdalmasan tölti el, amikor valamelyiküktől végső búcsút kell vennie. 
Dr. Horváth Ferencet 1975-ben Mihálka Jenő vette fel a Felsőbükibe tanítani. Az ifjú kolléga és az akkori gimnáziumi igazgató között rendkívül szoros kapcsolat létesült: riportalanyunk Jenő bácsit atyai jó barátjának tekintette, aki szinte fogadott fiaként bánt beosztottjával. A munkahelyen kívül is gyakran összejártak, s miután az idősebb kolléga nyugdíjba vonult, Horváth Ferenc jelentette számára az egyetlen élő összeköttetést volt iskolájával. A Szegedi József Attila Tudományegyetemen végzett német-orosz szakos tanár friss diplomával érkezett a kapuvári gimnáziumba, ahol abba a különleges helyzetbe került, hogy a végzett diákok közül ő taníthatott először régi iskolájában. - Szeretettel fogadtak, de nem volt könnyű a kezdet, mert amikor a volt tanítvány tanárként átlépi a küszöböt, akkor a nálánál közel húsz évvel idősebb tanáraival nagyon nehéz hangot találni, de hálás vagyok ma is a sorsnak, hogy ilyen kollégáim lehettek - mondta a volt igazgató. Elbeszéléséből kiderült, hogy azóta a fordított szituációt is megtapasztalta számtalanszor, mert több olyan kollégát kapott, akinek valamikor az osztályfőnöke volt. 
Miért pont az orosz tanulására adta a fejét? Horváth Ferenc megjegyezte: lehet, hogy manapság nem illik ezzel büszkélkedni, de neki megtetszett a nyelv hangzása, tehát szépnek találta, amihez persze hozzájárult az is, hogy a tárgyat tanító Gitta nénit is kedvelte. Orosz nyelvészetből summa cum laude minősítéssel doktorált 1982-ben. Szakmai kihívásokban sem volt hiány, mert időnként főiskoláktól kapott ajánlatokat pályája folytatására, de a családi kupaktanács mindig a maradás mellett döntött. A férj szerint annak ellenére, hogy felesége, dr. Horváthné Danyi Klára Almásfüzitőről került a házasságkötés révén a Rábaközbe, még nála is “kapuváribb lett”,és mindamellett, hogy 33 éven át tanított a Felsőbükiben, sosem akarta elhagyni a várost. 
Dr. Horváth Ferenc nem annyira állami kitüntetéseire és a külföldi tanulmányútjain, valamint hazai továbbképzéseken szerzett okleveleire büszke, hanem arra a tényre, hogy mindig volt benne igény a fejlődésre és újabb ismeretek befogadására. Talán így lehetne summásan összefoglalni a sikeres pedagógusi pálya receptjét: jó szakmai alapok, felnőttkori tanulás, valamint folyamatos szakmai és ehhez kötődő kihívások a munkahelyen. Dr. Horváth Ferenc közel két évtizeden át aktívan részt vett a diákmozgalmi tevékenység szervezésében. Pedagógusi eltökéltségének gyümölcseit akkor élvezhette, amikor sikeresen vették az akadályokat első érettségizői, illetve felsőoktatási intézménybe felvételiző diákjai.

A tanár időrendben így folytatta pályafutásának történetét: A rendszerváltás után diplomájának szinte a fele használhatatlanná vált, ezért innentől kezdve csak a németet tanította. A város külföldi kapcsolatainak ápolásában tolmácsként közreműködött, s megyei szaktanácsadóként segítette a kollégák munkáját. Horváth Ferenc 1996-tól jegyzi pályájának legtündöklőbb szakaszát, mikor az iskola igazgatói feladataival is megbízták. Örömmel gondol vissza az oktatási intézményben történt személyi és tárgyi fejlődésre. 
Dr. Horváth Ferenc őszintén vallott leváltásának körülményeiről: Utólag meggondolva, nem tartja annyira szerencsésnek, hogy 2001-es leváltása után - kollégái unszolására - még egy évig elvállalta megbízott igazgatóként az iskola irányítását, mert újból megismétlődött a helyzet. - Kicsit önmagamat is kínoztam azzal, hogy kétszer rúgattam ki magamat. Nagy tüske volt, annál is inkább, mert 1990 óta önkormányzati képviselő voltam és ma is vagyok, sőt ‘94-től a megyei közgyűlésnek is a tagja voltam, s ilyen minőségemben is nagyon sokat tettem az iskoláért - jelentette ki dr. Horváth Ferenc. Úgy véli, hogy az akkor országosan eluralkodott két nagy párt közötti ellentét - ami a mai napig tart - csapódott le vidéken is, és ennek lett tulajdonképpen az áldozata. A politika és a szakma összekeveredett a döntéshozók részéről. Riportalanyunk ha optimistán szemléli a történteket, még talán jól is járt abból a szempontból, hogy sokkal könnyebb dolga lett nyugdíjazása előtti nyolc évben, legalábbis ami a felelősséget illeti. Erős szakmai és családi kötődése miatt (itt érettségizett, ő maga és felesége is itt tanított, gyermekei is az iskolában tanultak)rosszul esett neki a menesztés. Az intézmény névfelvételében is sok mindent vállalt, tehát életének minden meghatározó élménye a Felsőbükihez köti őt. Sokakban ellenérzést váltott ki a nyolcosztályos gimnázium bevezetésének ötlete akkoriban, még a városvezetés sem tapsikolt a kezdeményezésnek, de a pedagógus szerint a tehetségesebb tanulóknak meg kell adni a választás lehetőségét. Beszélgetőpartnerünk örömmel fogadja, hogy az utóbbi években elhalkultak a váltást követő negatív vélemények.
Dr. Horváth Ferenc nem tagadja múltját: egyetemista korában kapcsolódott be az akkori egyetlen párt, az MSZMP munkájába, s tagsága egészen a rendszerváltásig megmaradt. Az átalakuláskor - elveihez hűen - automatikusan átlépett az utódpártba, ami nála nem is volt kérdés. Mint mondta, a baloldalra született, ezért ott is maradt. Az őszi helyhatósági választásokon nem kíván újraindulni, de kibővült családjának köszönhetően a jövőben sem fog unatkozni: Külkereskedelmi főiskolán végzett lánya Bettina nevű unokával ajándékozta meg, jogász fia pedig egy kereskedelmi bank országos központjában dolgozik, s náluk is érkezik a gyermek, akit Zsuzsikának fognak hívni. Dr. Horváth Ferenc új életformára készül: a téli hónapokban marad, de a jó idő beálltával a szülővárosától 110 kilométerre lévő örökölt dunaalmási nyaralójában tölti minden idejét. - Természetesen én ettől maradok kapuvári - mondta a volt iskolaigaztató, s ha hívják, szívesen visszalátogat a gimnáziumba. A volt orosztanár az örökkévaló idetartozás jegyében érzékeny búcsút vett a közélettől: Daszvidanja, viszontlátásra!
Beküldés dátuma: -0001. 11. 30.