Szabaduljon meg a magánytól, keressen társakat!

Horváth Imréné 2009 óta vezeti a házhelyi idősek klubját, mely arra hivatott, hogy kulturált környezetet biztosítson a nyugdíjasoknak a szabadidő tartalmas eltöltésére. Az idősek klubjába várják azokat a korosabb személyeket, akik szeretnének részt venni a közös programokon, vagy egyszerűen csak olyan társaságra vágynak, ahol jót beszélgethetnek. Várják azokat a 18 éven felüli kapuvári lakosokat is, akik ugyan még nem érték el a nyugdíjkorhatárt, de  egészségügyi és mentális állapotuk miatt, saját kérésükre gondozásra szorulnak. A szakszemélyzet a napi életvitelben is a segítségükre lehet: mosási és tisztálkodási lehetőséget biztosítanak, tanácsokat adnak a hivatalos ügyek intézéséhez, és az éppen felmerült problémák megoldásához. Az önkormányzat által finanszírozott, teljesen ingyenes szolgáltatás mellett az ebédet is igénybe lehet venni. A diétás ételeket a cukor- és/vagy epebajjal küszködő időseknek készítik el. Az étkeztetés díja függ a jövedelmi viszonyoktól, így 140 és 550 forint körüli összegben állapítják meg a menü árát. Az éves programterv alapján működő, reggel fél nyolctól délután fél négyig nyitva tartó intézményben nincs időhöz kötve az ellátottak tartózkodása, tehát a nap bármely szakában megérkezhetnek. A mozgásukban korlátozott beteg egyéneknek házhoz viszik az ebédet, és ha kell, a segítségükre sietnek. Az év közbeni speciális programokat a tagság érdeklődéséhez igazodva szervezik meg: ilyenek a gulyás-  és lángospartik, a kirándulások, a kerékpártúrák, az óvodások előadásainak megtekintése stb., de a mindennapokra jellemző a közös tévézés, kártyázás, zenehallgatás.
A 2005 óta nyugdíjas Tóth Imréné 38 évet dolgozott a győri, majd a kapuvári vagongyár energia-laborjában, ahol a kazánok működtetéséhez szükséges vízlágyítási és egyéb ellenőrzési feladatokat végzett. A házhelyi idősek klubjában egészen más ténykedésbe kezdett: 2010 nyarán ő volt az egyik alapítója a Hajnalcsillag dalkörnek, mely minden második kedden tartja a próbákat. A katonadalokat, kapuvári népdalokat előadó csapat nem idegenkedik a szólóénektől és a versmondástól sem, ezért a település határain kívül többször is szerepeltek. Tóth Imréné nem bánja, hogy belépett a klubba ahol szeretetteljes és vidám közösség talált egymásra.
A fiatalabb korában is sokat nyüzsgő Varga Jánosné tizennyolc évvel ezelőtt lépett be az idősek klubjába, ahol azóta is jól érzi magát. – A gondozók nagyon kedvesek és önfeláldozóak, mindent megtesznek értünk. Kérem mindenkitől, aki egyedül van, bátran jöjjön közénk – mondta az egykori Richards cég nyugdíjasa, aki két gyermeket nevelt fel és két fiú unokája örvendezteti a mindennapokban.
Ebedli Sándor életét a kapuvári téesznél töltötte el, ezért onnét is vonult nyugdíjba. A hosszú évtizedek alatt számtalan elnökhöz, agronómushoz és brigádvezetőhöz alkalmazkodott. Harminc esztendőn át az állattenyésztésben, és kb. tíz évig mezőgazdasági területen tevékenykedett. Mivel akkoriban nem volt jellemző a gépesítés, az állati takarmányt is kézzel kellett előteremtenie. A nyugdíjasnak két lányától négy unokája született, s a család legkisebb tagja a dédunoka. Felesége halála óta jár a házhelyi klubba, és örömmel vesz részt a Ki mit tud? versenyeken, valamint a dalkör programjain. Úgy tűnik, az énekes kedv fokozódik, mert eleinte csak heten alkották a csapatot, mostanság pedig majdnem húszan vannak. Ebedli úr a kocsmázás helyett inkább a klubba járást választotta, és még a vezetők helyettesítését is elvállalta, ezért akkor sem áll meg az élet, ha valamelyikük épp nem ér rá a nyugdíjasok ügyeivel foglalkozni.
A harminc férőhellyel rendelkező idősek klubja stabil hátteret biztosít az egyedülállók, illetve mindazok számára, akiket hozzátartozóik ritkábban látogatnak állandó elfoglaltságuk miatt. Aki már bekerült, vagyis a csapathoz tartozónak mondhatja magát, nagyon szívesen jár a közösségbe, viszont néhányukat lehetetlen meggyőzni a nyugdíjasklub előnyeiről, pedig utóbbiból nagyon sok van. Nem véletlenül elégedettek a csoport tagjai.