Szili Péter az utazások által önmagára talált

Szili Péter feltette magának az élet nagy kérdéseit: Mi dolga a világban? Ki is ő valójában, és mi a szerepe? Eleinte könyvek útleirásaiban kereste a válaszokat, azonban hamar rájött: Más nézni, és megint más közvetlenül átérezni a dolgokat. Tibeti útjai során erre is volt alkalma.

Szili Péter már gyermekkorában is felfedezőutakról álmodozott, ami a kétkezi munkát végző családban felnövő gyermek részéről akkoriban irreális célnak tűnt. Később a sors úgy hozta, hogy édesapja felkerült Budapestre, így mesélőnk már ott látta meg a napvilágot. A nagyvárosi fíling, a kaotikus, nehezen áttekinthető hely mégsem ragadta magával, inkább nyugodtabb, falusi létre vágyakozott. A szülők válása után úgy érezte, légüres térbe került, hiányzott neki a biztos szellemi háttér. Legszívesebben Kőrösi Csoma Sándor, Vámbéry Ármin, Baktay Ervin, Cholnoky Jenő Ázsiába tett utazásairól olvasgatott, és belső késztetés indította arra, hogy felkutassa gyökereit.
1995-ben Juhász Árpád geológus nomád szafarija Nepálon keresztül többek közt Tibetbe vezetett, melyen Szili Péter is részt vett. A népes kontinens azonnal magával ragadta a fiatalembert, aki 2002-ig hét alkalommal járt a dél-ázsiai államban, négyszer pedig Tibetben. Ezt követően behatóan tanulmányozta a buddhizmust és a hinduizmust. Minden útját alapos szellemi és fizikai felkészülés előzte meg.
Olyan óriási különbség van Európa és Ázsia ezen részei közt, hogy szinte lehetetlen otthonról ráhangolódni. Szili Péter szerint azonban a legtöbb minden fejben dől el, vagyis hogy viszonyulunk a külvilághoz. Sokadik alkalomra sikerült leküzdenie az idegen kultúrával szembeni előítéleteit. Határozottan állítja, hogy a turisták idegenkedése okozza a külföldön szerzett betegségek java részét, de ha sikerül harmóniába kerülni az ottani életvitellel és szokásokkal, a problémák maguktól megszűnnek. A tapasztalt utazó megjegyezte: Egy hónapnál rövidebb időre nem érdemes erre fele elindulni, mert az úthálózat nagy része csak gyalogosan járható be. Az ország déli fele a tengerszinttel azonos síkság, az északi részt pedig összesen kilenc, nyolcezer méter magas hegyóriás szerpentinekkel tarkított világ határolja.
Szili Péter megtanulta: Nagy különbség van káosz és káosz közt , mert míg Ázsiában átláthatatlannak tűnik a városi közlekedés, nálunk ehhez hatalmas stressz is társul. A világ egyik legszegényebb országában megbecsülik az idegen helyről érkező átutazókat. Riportalanyunk technikai és nyelvi hiányosságokkal vágott bele kalandos utazásaiba, de bizalma és hite vitte őt mindig előbbre. A jelenleg Szilban élő Szili Péter gyermekeivel is szeretné megosztani élményeit. A lelki béke, a megnyugvás, a megvilágosodás mind létező dolgok, csak az embernek vennie kell a fáradságot, hogy megtalálja önmagában és önmagán kívül. Hogy ez épp tibeti zarándokhelyeken vagy Magyarországon történik velünk, majdhogy nem mellékes, mert a végeredmény a lényeg: „Az út benned van, a célod jutalma az, amivé közben válsz.”